Löydetty 212 Tulokset: Salamon

  • Salamon rokonságba került a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette a fáraó lányát, és Dávid városába vitte, míg föl nem építette palotáját, az Úr templomát meg Jeruzsálem körül a falat. (Királyok I. könyve 3, 1)

  • Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal õ is a magaslatokon áldozott és tömjénezett. (Királyok I. könyve 3, 3)

  • A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentõsebb magaslat. Ezer égõáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron. (Királyok I. könyve 3, 4)

  • Salamon azt felelte: "Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hûségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed elõtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül. (Királyok I. könyve 3, 6)

  • Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá. (Királyok I. könyve 3, 10)

  • Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égõáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak. (Királyok I. könyve 3, 15)

  • Salamon király uralkodott egész Izrael fölött. (Királyok I. könyve 4, 1)

  • Abinadab fia Dor egész dombvidékén; Salamon lánya, Tafaat volt a felesége; (Királyok I. könyve 4, 11)

  • Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra a folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki és alattvalói voltak Salamonnak, amíg csak élt. (Királyok I. könyve 5, 1)

  • Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki, (Királyok I. könyve 5, 2)

  • Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szõlõje és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt. (Királyok I. könyve 5, 5)

  • Ezek a kormányzók látták el Salamont mindennel, ami Salamon király asztalára került, mindegyikük egy hónapig; nem hagyták, hogy valami is hiányozzék. (Királyok I. könyve 5, 7)


“Comunguemos com santo temor e com grande amor.” São Padre Pio de Pietrelcina