Löydetty 19 Tulokset: fõpohárnok
A fõpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: "Álmomban egy szõlõtõkét láttam magam elõtt. (Teremtés könyve 40, 9)
Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselõje számára. Udvari tisztviselõi jelenlétében fölemelte a fõpohárnok fejét és a fõsütõmester fejét. (Teremtés könyve 40, 20)
A fõpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette. (Teremtés könyve 40, 23)
Ekkor a fõpohárnok így szólt a fáraóhoz: "Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre. (Teremtés könyve 41, 9)
Aztán hívatta a királyt. Erre az udvarmester, Hilkijának a fia, Eljakim, továbbá Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia kimentek hozzá. A fõpohárnok így szólt hozzájuk: (Királyok II. könyve 18, 18)
De a fõpohárnok azt felelte: "Hát azért küldött ide uram, hogy ezeket a szavakat uradhoz és hozzád intézzem, s nem inkább az emberekhez, akik a falakon ülnek, arra kárhoztatva, hogy veletek egyetemben saját ürüléküket egyék és saját vizeletüket igyák?" (Királyok II. könyve 18, 27)
Ezzel a fõpohárnok elõlépett, és Júda nyelvén, jó hangosan odakiáltotta a következõket: "Halljátok a nagy király, Asszíria királya üzenetét! (Királyok II. könyve 18, 28)
Hilkija fia, Eljakim, az udvarmester, Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia megszaggatták ruhájukat, visszatértek Hiszkijához és hírül vitték neki a fõpohárnok szavait. (Királyok II. könyve 18, 37)
Talán meghallja az Úr, a te Istened a fõpohárnok szavait, akit ura, Asszíria királya ideküldött káromolni az élõ Istent, és megbünteti beszédéért, amelyet hallott az Úr, a te Istened. Imádkozz hát a maradékért, amelyik még itt van!" (Királyok II. könyve 19, 4)
Amikor a fõpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libnánál találta, épp azt ostromolta. Csakugyan, (a fõpohárnok) hallotta hírét, hogy elvonult Lachis alól, (Királyok II. könyve 19, 8)
Achikár szólt az érdekemben, így aztán visszatérhettem Ninivébe. Achikár volt ugyanis a fõpohárnok és a pecsétõr, a kancellár és az államkincstár vezetõje. Asszarhaddon meghagyta hivatalaiban. A rokonságomból származott, az unokaöcsém volt. (Tóbiás könyve 1, 22)
Abban az esztendõben, amikor a fõpohárnok, akit Asszíria királya, Szárgon küldött, Asdodba érkezett, ostrom alá vette és elfoglalta, (Izajás könyve 20, 1)