Löydetty 1196 Tulokset: fiai
Az Urat fogják követni, aki úgy fog majd ordítani, mint az oroszlán; igen, ordítani fog, és fiai elõsietnek nyugatról. (Ozeás könyve 11, 10)
Kiszáradt a szõlõskert, ellankadtak a fügefák; gránátalma, pálma, almafa: elszáradt a mezõn minden fa. Bizony eltûnt a vidámság is az emberek fiai közül! (Joel könyve 1, 12)
Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben! Mert igazságosságában megadja nektek az õszi esõt; esõt küld nektek: tavaszi és õszi esõt, mint hajdanában. (Joel könyve 2, 23)
Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát, ég és föld megremeg belé. De népének mentsvára az Úr, Izrael fiai számára menedék. (Joel könyve 4, 16)
Prófétákat is támasztottam fiaitok között, nazirokat ifjaitok között. Vajon nem így van, Izrael fiai? - mondja az Úr. (Ámosz könyve 2, 11)
Halljátok az ítéletet, amelyet az Úr kimondott rátok, Izrael fiai, azokra a nemzetségekre, amelyeket felhoztam Egyiptom földjérõl: (Ámosz könyve 3, 1)
Ezt mondja az Úr: Amikor a pásztor is csak egy szárcsontot vagy fülhegyet ment meg az oroszlán szájából, ugyanígy Izrael fiai közül is (alig) mentenek meg, akik Szamariában ágyuk mélyén ülnek, fekvõhelyükön, a párnák között. (Ámosz könyve 3, 12)
Égessétek el a dicsõítõ áldozat kovászát, ígérjetek fogadalmi ajándékot, azután híreszteljétek! Mert ezt szeretitek tenni, Izrael fiai - mondja az Úr. (Ámosz könyve 4, 5)
Izrael fiai, nem vagytok-e ti is olyanok, mint a kusiták fiai? - mondja az Úr. Nem én hoztam-e fel Izraelt Egyiptom földjérõl, a filiszteusokat Kaftorból, az arámokat Kirbõl? (Ámosz könyve 9, 7)
És ez az elhurcolt sereg: Izrael fiai elfoglalják Kánaánt Szareptáig; a jeruzsálemi számûzöttek, akik Szefáradban vannak, elfoglalják Negeb városait. (Abdiás könyve 1, 20)
Hallottam, amint Moáb gyalázkodott, és Ammon fiai káromkodtak: gyalázták népemet, és kérkedtek határaikkal. (Szofoniás könyve 2, 8)
Ezért - amint igaz, hogy élek! - mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Moáb olyan lesz, mind Szodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomorra: a bogáncs birodalmává, sóhalmazzá, pusztasággá mindörökre. Népem maradéka kifosztja õket, aki fennmarad a népbõl, tulajdonul kapja. (Szofoniás könyve 2, 9)