1. Én, Nebukadnezár nyugodtan éltem házamban és vidáman palotámban.

2. De álmot láttam, és ez megijesztett. Fekvõhelyemen támadt gondolataim és elmém látomásai megzavartak.

3. Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését.

4. El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni.

5. Végül elém járult Dániel, akit istenem neve után Béltsacárnak is hívnak, s akiben Isten szent lelke lakik. Elmondtam neki az álmomat:

6. Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem.

7. A látomásban, amely fekvõhelyemen elõttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén.

8. A fa magas volt és erõs, teteje az eget érte, és a föld határairól is lehetett látni.

9. Lombja gyönyörû, gyümölcse bõséges, és minden élõlény számára ehetõ. Árnyékot adott a mezõ vadjainak, ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden élõlény róla táplálkozott.

10. A látomásban, amely fekvõhelyemen elõttem állt, egyszerre egy szent õrt pillantottam meg, amint leszállt az égbõl.

11. Harsány hangon parancsot adott: Vágjátok ki a fát, üssétek le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcsét. Meneküljenek alóla az állatok, és ágai közül a madarak.

12. De gyökereinek a törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mezõ füvén. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal egy sorban a föld füve legyen osztályrésze.

13. Szíve vetkõzzék ki emberi mivoltából, s állati szív adassék neki! Így múljék el fölötte hét idõszak.

14. Ez az üzenet az õrök határozata, és ez a javaslat a szentek végzése, hogy elismerjék róla az élõk: A Fölséges uralkodik az emberek királysága fölött. Annak adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is trónra emelheti.

15. Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van.

16. Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: "Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!" Béltsacár ezt a feleletet adta: "Uram, bárcsak gyûlölõidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése.

17. Az a fa, amelyet láttál, magas és erõs, úgyhogy a teteje az eget éri és az egész földön lehet látni;

18. lombja gyönyörû, gyümölcse bõséges, és minden élõlény számára ehetõ, alatta tanyáznak a mezõ vadjai, és ágai közt fészkelnek az ég madarai -,

19. te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát.

20. Egy szent õrt is látott a király. Leszállt az égbõl és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mezõ földjén; az ég harmata öntözze, s a mezõ vadjaival éljen egy sorban, míg hét idõszak el nem múlik fölötte.

21. Ennek, ó király, ez a megfejtése: Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár:

22. Kiûznek az emberek közül, a mezõ vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét idõszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.

23. Mivel azonban az volt a parancs, hogy gyökerének törzsökét hagyják meg: a Fölséges visszaadja neked királyságodat, ha elismered az ég hatalmát.

24. Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bûneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod."

25. Ez mind utol is érte Nebukadnezár királyt.

26. Tizenkét hónap múlva fölment királyi palotája tetejére, amely Bábelben van, és ott sétálgatott.

27. Akkor azt mondta a király: "Nemde, ez az a nagy Bábel, amelyet hatalmas erõmmel építettem ki igazi királyi székhellyé, hogy hirdesse dicsõségemet?"

28. A szó még ott volt a király ajkán, amikor szózat hallatszott az égbõl: "Neked szól a szózat, Nebukadnezár király! Elveszem királyi hatalmadat.

29. Kitaszítanak az emberek közül, a mezõ vadjai közt lelsz tanyát, s füvet legelsz, mint az ökrök. Hét idõszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja."

30. Még ugyanabban az órában beteljesedett a jövendölés Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet legelt, mint az ökrök, az ég harmata addig öntözte testét, míg szõre olyan hosszú nem lett, mint a sas tolla, és körmei, mint a madárkarmok.

31. Mihelyt letelt a kiszabott idõ, én, Nebukadnezár, az égre emeltem tekintetemet, és visszanyertem értelmemet. Akkor hálát adtam a Fölségesnek, dicsõítettem és magasztaltam az örökké élõt: Hatalma örök hatalom, országa megmarad nemzedékrõl nemzedékre.

32. A föld lakóit olyannak tekinti, mint a semmit, tetszése szerint jár el az égi seregekkel és a föld lakóival. Nincs senki, aki ellenállhatna kezének, vagy azt mondhatná neki: Miért tetted ezt?

33. Ugyanabban az idõben visszanyertem értelmemet, királyi méltóságom mellé visszakaptam tekintélyemet és dicsõségemet. Szolgáim és fõembereim fölkerestek, és visszahelyeztek királyságomba, sõt még nagyobb hatalomra tettem szert.

34. Ezért én, Nebukadnezár, áldom, magasztalom és dicsõítem az Ég Királyát, mert minden tette igaz és útjai igazságosak; s akik kevélyen járnak-kelnek, azokat meg tudja alázni.





“Feliz a alma que atinge o nível de perfeição que Deus deseja!” São Padre Pio de Pietrelcina