Krónikák II. könyve, 34

1. Jozija nyolcéves korában lépett a trónra, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

2. Azt tette, ami helyes az Úr szemében. Atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért le sem jobbra, sem balra.

3. Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektõl.

4. A jelenlétében rombolták le a Baalok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak.

5. A papok csontjait a saját oltáraikon égette el. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.

6. Sõt Manassze, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftaliig, még a vidékükön is körös-körül,

7. lerombolta az oltárokat. Széttörette a bálványokat és a szobrokat, kivágott minden Nap-oszlopot Izrael egész földjén. Csak ezután tért vissza Jeruzsálembe.

8. Uralkodásának 18. esztendejében, miután megtisztította az országot és a templomot, elküldte Safánt, Acalja fiát, Masszeját, a város parancsnokát, Joáchot, Joacház fiát, a jegyzõt, hogy javíttassák ki az Úrnak, az õ Istenének templomát.

9. Elmentek Hilkija fõpaphoz, és átadták a pénzt, amely a templomban bejött, meg amelyet az ajtónálló leviták gyûjtöttek Manasszétól, Efraimtól és Izrael egész maradékától, végül egész Júdától, Benjamintól és Jeruzsálem lakóitól.

10. Azután átadták a munkavezetõknek, akik az Úr templománál felügyelõk voltak. Azok pedig kiadták a templomban dolgozó munkásoknak, hogy javítsák ki és erõsítsék meg az épületet.

11. Kiadták továbbá a mesterembereknek és a kõmûveseknek, hogy faragott követ és fát vásároljanak az épületek falainak és tetõzetének kijavítására, amelyeket Júda királyai elhanyagoltak.

12. Az emberek becsületesen végezték feladatukat. Munkavezetõül leviták voltak föléjük rendelve: Jahat és Obadja, Merári fiai közül, továbbá Zekarja és Mesullám a kehátiták fiai közül. A leviták mind értettek a zeneszerszámokhoz.

13. Õk irányították a teherhordókat és õk felügyeltek a különbözõ feladatokat végzõ munkásokra. A leviták közül kerültek ki az írnokok, az ügyintézõk és az ajtónállók.

14. Amikor a templomba befolyt pénzt kihozták, Hilkija fõpap megtalálta az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott.

15. Közölte is Sáfán írnokkal: "A templomban ráakadtam a törvénykönyvre." Azzal Hilkija át is adta Sáfánnak a könyvet.

16. Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, amikor jelentést tett a királynak: "Amit csak szolgádra bíztál, azt el fogják végezni.

17. A templomban található pénzt kiöntötték és átadták a felügyelõknek és a munkásoknak."

18. Ezután jelentette Sáfán írnok a királynak a következõket: "Egy könyvet adott nekem Hilkija fõpap." Sáfán fel is olvasott belõle a király elõtt.

19. Amikor a király hallotta a törvény szavait, megszaggatta ruháját.

20. Azután a király megparancsolta Hilkijának, Achikámnak, Sáfán fiának, Abdonnak, Mika fiának, Sáfán írnoknak és Aszajának, a király szolgájának:

21. "Menjetek és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most elõkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben."

22. Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelõ Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelõen beszéltek vele.

23. Ezt felelte nekik: "Azt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket:

24. Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya elõtt felolvasott könyvben.

25. Elhagytak ugyanis, és idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, hogy kezük minden mûvével ingereljenek. Ezért rázúdul haragom tüze erre a helyre, és nem fog kialudni.

26. Mondjátok meg Júda királyának: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene, azokat a szavakat illetõleg, amelyeket hallottál:

27. Mivel meglágyult a szíved és megalázkodtál Isten színe elõtt, amikor hallottad e hely és lakói ellen kihirdetett szavait, tehát mivel megalázkodtál elõttem, megszaggattad ruhádat és sírtál elõttem: Én is meghallgatlak téged - mondja az Úr.

28. Eljuttatlak atyáid közé és békén szállsz sírba. Szemed nem fogja látni mindazt a bajt, amelyet e helyre és lakóira zúdítok." Ezt a feleletet vitték a királynak.

29. Erre a király elküldte megbízottait és egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi elöljáróját.

30. Ekkor a király fölment a templomba, vele az összes júdeai, Jeruzsálem lakói, a papok és a leviták, meg az egész nép apraja-nagyja. Ezután felolvastatta fülük hallatára a templomban talált szövetség könyvének minden szavát.

31. Majd a király fölállt az emelvényre, és az Úr színe elõtt megújította a szövetséget: az Urat fogják követni, egész szívükbõl és egész lelkükbõl megtartják parancsait, törvényeit és szertartásait. Így fogják megtartani a szövetség szavait, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.

32. A király erre buzdította a Jeruzsálemben és Benjaminban tartózkodó egész népet. S Jeruzsálem lakói valóban Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint éltek.

33. Ezután Jozija Izrael fiainak egész országából eltávolította az összes undokságot. Azokat, akik Izraelben tartózkodtak, mind rávette, hogy az Urat, az õ Istenüket szolgálják. Az õ napjaiban nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétõl.