Sámuel I. könyve, 11

1. Körülbelül egy hónap elteltével az ammonita Nachas felvonult, és ostrom alá fogta a gileádi Jábest. Jábes lakói ezt üzenték Nachasnak: "Köss velünk békét, s alattvalóid leszünk."

2. De az ammonita Nachas így válaszolt nekik: "Csak azzal a föltétellel kötök veletek békét, hogy mindegyiteknek kiszúrom a jobb szemét, s ezzel egész Izraelre gyalázatot hozok."

3. Jábes vénei erre ezt üzenték: "Adj hétnapi haladékot, hogy hírvivõket küldhessünk Izrael minden részébe. Ha aztán senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat."

4. A hírvivõk elmentek Saulhoz Gibeába, és elmondták a népnek a dolgot, mire az egész nép hangos sírásban tört ki.

5. Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezõrõl, s megkérdezte: "Mi történt a néppel, hogy sír?" Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét.

6. Amikor Saul meghallotta a hírt, leszállt rá az Úr lelke, és nagy haragra gerjedt.

7. Fogott egy pár ökröt, darabokra vágta és szétküldte hírvivõivel Izrael miden vidékére, ezzel az üzenettel: "Aki nem vonul ki Saul vezérletével, az ugyanígy jár!" A népet eltöltötte az Úr félelme, s egy emberként kivonultak.

8. Bezekben számba vette õket, s Izrael fiai háromszázezret, a júdeaiak meg harmincezret tettek ki.

9. Erre így szólt a hírhozókhoz, akik fölkeresték: "Mondjátok meg a gileádi Jábes lakóinak: Holnap, mire a nap melegen süt, segítséget kaptok." Amikor a hírvivõk hazatértek és Jábes lakóinak beszámoltak, ezek örültek.

10. Aztán megüzenték Nachasnak: "Holnap kivonulunk, aztán azt tehettek velünk, amit akartok!"

11. Másnap reggel Saul három csapatba osztotta a népet. Hajnal hasadtakor behatoltak a táborba, s mire kivilágosodott, megverték az ammonitákat. A maradék szétszéledt, nem maradt kettõ sem együtt.

12. Akkor a nép így szólt Sámuelhez: "Kik voltak, akik megkérdezték: Saul uralkodjék fölöttünk? Add ki nekünk ezeket az embereket, hadd verjük õket agyon!"

13. Saul azonban azt mondta: "Ezen a napon nem szabad senkit sem megölni, mert az Úr gyõzelemre segítette Izraelt."

14. Sámuel meg így szólt: "Gyerünk, menjünk Gilgalba, és alapítsuk meg ott a királyságot!"

15. Így hát az egész nép Gilgalba vonult, s ott Gilgalban, az Úr színe elõtt megtették Sault királynak. S a közösség áldozatát is bemutatták ott, az Úr elõtt, és Saul is, Izrael férfiai is nagy áldomást csaptak.