1. Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bíráivá.

2. Az idõsebbik fiát Joelnek hívták, a fiatalabbat Abijának. Beersebában ültek törvényt.

3. De fiai nem az õ útjain jártak, a maguk hasznát nézték, ajándékokat fogadtak el és kiforgatták a törvényt.

4. Ezért Izrael vénei összegyûltek, elmentek Sámuelhez Rámába,

5. és azt mondták neki: "Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van."

6. Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel elõálltak: "Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket." Ezért az Úrhoz fordult.

7. De az Úr azt mondta Sámuelnek: "Tégy meg mindent, amit csak kér tõled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük.

8. Amint velem bántak attól az idõtõl fogva, hogy kivezettem õket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak.

9. Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd õket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük."

10. Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tõle, mind, amit az Úr mondott:

11. "Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli õket - a szekerei elõtt kell majd futniuk;

12. megteszi õket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire.

13. Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, fõzni és sütni.

14. Elveszi szántóföldeitekrõl, szõleitekbõl, az olajligeteitekbõl a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek.

15. Tizedet vet ki szántóitokra, szõleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselõinek adja fizetségül.

16. Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja õket.

17. Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek.

18. S ha majd egyszer királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, könyörögni fogtok, az Úr nem hallgat meg benneteket azon a napon."

19. De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: "Nem, király uralkodjék fölöttünk.

20. Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, õ álljon az élünkön és vezesse harcainkat."

21. Sámuel meghallgatta a népet, aztán az Úrhoz fordult.

22. Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Teljesítsd kérésüket és adj nekik királyt!" Erre Sámuel így szólt Izrael fiaihoz: "Térjen vissza mindenki a maga városába."





“É doce o viver e o penar para trazer benefícios aos irmãos e para tantas almas que, vertiginosamente, desejam se justificar no mal, a despeito do Bem Supremo.” São Padre Pio de Pietrelcina