Zsoltárok könyve, 34
1. (Dávidtól, amikor Abimelech elõtt õrültséget színlelt, s ez szabadon engedte, õ pedig eltávozott.)
2. Dicsõítem az Urat minden idõben, dicsérete ajkamon marad mindig.
3. Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek!
4. Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian!
5. Kerestem az Urat és õ meghallgatott, kimentett engem minden bajból.
6. Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni.
7. Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította.
8. Az Úr angyala védõfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.
9. Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.
10. Féljétek az Urat, ti szentjei, akik õt félik, nem szenvednek hiányt.
11. A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szûkölködnek.
12. Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket.
13. Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot?
14. Õrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtõl!
15. Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!
16. Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat.
17. De a gonoszoktól elfordítja arcát, s eltörli emléküket a földön.
18. Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette õket minden bajtól.
19. A megtört szívûekhez közel van az Úr, a bánatos lelkût meggyógyítja.
20. Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindbõl kiszabadítja.
21. Az Úr megõrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét.
22. A gonoszság halálba sodorja a bûnösöket s akik gyûlölik az igazat, megbûnhõdnek érte.
23. A hûségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.