Trouvé 1833 Résultats pour: õket

  • Otthagyta õket és egy Ticiusz Jusztus nevû istenfélõ ember házába ment, akinek háza a zsinagóga szomszédságában állt. (Apostolok Cselekedetei 18, 7)

  • Ezzel elkergette õket bírói széke elõl. (Apostolok Cselekedetei 18, 16)

  • Eljárt a zsinagógába, és három hónapon át bátran beszélt, vitatkozott, hogy meggyõzze õket az Isten országáról. (Apostolok Cselekedetei 19, 8)

  • De amikor némelyek megkötötték magukat, és nem hittek, sõt nyilvánosan gyalázták az (Úr) tanítását, otthagyta õket. A tanítványokat is különválasztotta tõlük és naponta tanította õket Tirannusz iskolájában. (Apostolok Cselekedetei 19, 9)

  • Így például betegekre tették az általa használt törülközõket és fejkendõket, és a betegség elhagyta õket, a gonosz lelkek meg kiszálltak belõlük. (Apostolok Cselekedetei 19, 12)

  • Errõl minden efezusi zsidó és görög tudomást szerzett. Nagy félelem fogta el õket, és magasztalták Urunk Jézus nevét. (Apostolok Cselekedetei 19, 17)

  • A bûbájosok közül sokan könyveiket is elhozták, és mindenki szeme láttára elégették õket. Ezek értékét ötvenezer ezüstre lehetett becsülni. (Apostolok Cselekedetei 19, 19)

  • Összehívta õket meg a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Emberek, tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket. (Apostolok Cselekedetei 19, 25)

  • A zavargás megszûntével Pál hívatta a tanítványokat, bátorította õket, aztán búcsút vett tõlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen. (Apostolok Cselekedetei 20, 1)

  • Mi a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippibõl, és öt nap múlva utolértük õket Troászban, ahol aztán egy hetet töltöttünk. (Apostolok Cselekedetei 20, 6)

  • Üdvözölte õket, aztán sorjában elbeszélte, mi mindent tett az Isten a pogányok között szolgálata által. (Apostolok Cselekedetei 21, 19)

  • Maga a fõpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tõlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam õket, hadd bûnhõdjenek. (Apostolok Cselekedetei 22, 5)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina