Trouvé 12 Résultats pour: Lányom
Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom õket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert õk az én tetõm árnyékában vonták meg magukat." (Teremtés könyve 19, 8)
De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei." Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedõt. (Második Törvénykönyv 22, 17)
Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot." (Bírák könyve 19, 24)
Noémi tehát így szólt menyéhez, Ruthoz: "Jól van, lányom, szegõdj csak szolgáihoz, nehogy valamelyik más szántóföldön kelletlenül fogadjanak." (Rut könyve 2, 22)
Erre azt mondta: "Áldjon meg az Úr, lányom! Gyermeki szeretetednek ez az utolsó megnyilvánulása még többet ér, mint az elsõ, hiszen nem fiatal férfiak után futottál, szegény vagy gazdag után. (Rut könyve 3, 10)
"Légy nyugodt, lányom - felelte Noémi -, addig is, míg megtudod, hogyan végzõdik a dolog. Az a férfi biztosan nem nyugszik addig, míg ügyedet még ma jóra nem fordítja." (Rut könyve 3, 18)
Saul így szólt Dávidhoz: "Nézd, itt a legidõsebb lányom, Merab. Hozzád adom feleségül. Csak légy továbbra is bátor ember, és vezesd az Úr harcait." Saul ugyanis azt mondta magában: "Nem vetek rá kezet, vessenek inkább a filiszteusok." (Sámuel I. könyve 18, 17)
Elsiratta, aztán letörölte a könnyeit és így szólt hozzá: "Ne félj lányom! Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom!" Aztán kiment. (Tóbiás könyve 7, 17)
Lányának, Sárának meg ezt mondta: "Menj csak szépen az apósodhoz! Õk most már éppen úgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével, lányom. Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!" Aztán megcsókolta, és útjukra bocsátotta õket. Edna azt mondta Tóbiásnak: "Fiam és kedves testvérem, az Úr segítsen vissza, és adjon nekem olyan hosszú életet, hogy megláthassam gyermekeiteket, a tieidet meg Sára lányomét. Az Úr színe elõtt átadom neked a lányomat, hogy vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben! Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, és Sára a nõvéred. Bárcsak mindannyian boldogok lehetnénk egész életünkben." Megölelte, és örömmel elbocsátotta õket. (Tóbiás könyve 10, 12)
Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében. (Tóbiás könyve 11, 17)
Míg ezt magyarázta nekik, íme, egy elöljáró lépett hozzá. Leborult elõtte s kérte: "Az imént halt meg a lányom, de gyere, tedd rá kezedet és életre kel." (Máté evangéliuma 9, 18)
és igen kérte: "Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen." (Márk evangéliuma 5, 23)