Trouvé 491 Résultats pour: lett

  • Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfibõl. (Korintusiaknak írt I. levél 11, 8)

  • mert bár az asszony a férfibõl lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentõl van. (Korintusiaknak írt I. levél 11, 12)

  • Ahogy az Írás mondja: "Ádám, az elsõ ember élõ lénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltetõ lélekké. (Korintusiaknak írt I. levél 15, 45)

  • Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. (Korintusiaknak írt II. levél 8, 9)

  • Balga lettem, de ti kényszerítettetek rá, jóllehet az lett volna a kötelességetek, hogy ajánljatok, hiszen semmivel sem maradok el a "fõ-fõ apostolok" mögött, ha semmi vagyok is. (Korintusiaknak írt II. levél 12, 11)

  • Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: "Átkozott mind, aki a fán függ." (Galatáknak írt levél 3, 13)

  • Mire való tehát a törvény? A törvényszegések miatt kaptuk, míg el nem jön a leszármazott, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lett érvényes, közvetítõ révén. (Galatáknak írt levél 3, 19)

  • Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéretével? Egyáltalán nem. Ha törvénynek lett volna éltetõ ereje, akkor valóban a törvénybõl fakadna az igazságosság. (Galatáknak írt levél 3, 21)

  • Így a törvény nevelõnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk. (Galatáknak írt levél 3, 24)

  • Hová tûnt a lelkesedésetek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki és adtátok volna nekem. (Galatáknak írt levél 4, 15)

  • Az egész praetoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. (Filippieknek írt levél 1, 13)

  • hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. (Filippieknek írt levél 2, 7)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina