1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, fordulj Izrael hegyei felé, és jövendölj ellenük!

3. Ezt mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten a hegyeknek, a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Kardot szabadítok rátok és lerombolom magaslataitokat.

4. Oltáraitok semmivé válnak, oszlopaitok ledõlnek, akik halálos döfést kapnak, azokat bálványaid elé vetem,

5. s csontjaitokat oltáraitok köré terítem szét.

6. Minden lakott helyeteken elpusztítják a városokat, lerombolják a magaslatokat, úgyhogy oltáraitok romhalmazzá válnak és elpusztulnak, bálványaitok darabokra törnek és megsemmisülnek, oszlopaitok ledõlnek és mûveitek semmivé válnak.

7. Akiket közületek döfés ér, leroskadnak. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

8. De meghagyok közületek olyanokat, akik megmenekülnek a kardtól, azért, hogy szétszórjam õket a népek közé.

9. Akik megmaradnak, megemlékeznek majd rólam a népek között, amelyek közé fogolyként elhurcolják õket, amikor majd összetöröm parázna szívüket, amellyel elpártoltak tõlem, és szemüket, amellyel házasságot törve bálványaikra tapadtak. Saját magukat utálják majd meg azért a gonoszságért, amit szégyenletes tetteikkel véghezvittek.

10. Így majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, hogy nem hiába beszéltem, hanem valóban rájuk szabadítom ezt a sok borzalmat.

11. Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapd össze kezedet, dobbants lábaddal és mondd: Jaj Izrael házának iszonyatos tettei miatt, mert kard, éhínség és pestis által pusztul el!

12. Aki távol van, pestisben vész el, aki közel van, azzal a kard végez, aki pedig megmarad és ostrom alá veszik, az éhen hal, mert kitöltöm rajtuk haragomat.

13. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor holttestük ott hever a bálványok között, oltáraik körül, minden kiemelkedõ halmon, minden hegy tetején, minden zöldellõ fa és minden lombos terebint alatt, mindenütt, ahol kellemes illatú áldozatot mutattak be bálványaiknak.

14. Kinyújtom ellenük kezemet, pusztasággá teszem a földet a sivatagtól egészen Ribláig mindenütt, ahol csak laknak, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.





“É doce o viver e o penar para trazer benefícios aos irmãos e para tantas almas que, vertiginosamente, desejam se justificar no mal, a despeito do Bem Supremo.” São Padre Pio de Pietrelcina