Krónikák II. könyve, 18

1. Jehosafátnak igen nagy volt a vagyona és dicsõsége.

2. De sógorságra lépett Achábbal. Néhány év múlva le is ment Achábhoz Someronba. Acháb igen sok bárányt és szarvasmarhát vágatott le neki és a kíséretében levõ népnek. Aztán rábeszélte, hogy vonuljon fel Ramot-Gileád ellen.

3. Azt mondta ugyanis Acháb, Izrael királya Jehosafátnak, Júda királyának: "Kivonulsz-e velem Ramot-Gileád ellen?" Azt felelte neki: "Ahogy te, úgy én is; ahogy a te néped, úgy az én népem is. Veled leszünk a csatában."

4. De Jehosafát arra is figyelmeztette Izrael királyát: "Érdeklõdjék azonnal: Mit szól hozzá az Úr?"

5. Ekkor Izrael királya összegyûjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte tõlük: "Elmenjek-e hadakozni Ramot-Gileád ellen, vagy hagyjak fel vele?" Azt felelték neki:

6. "Menj, mert az Isten a király kezébe adja!" Jehosafát azonban közbevetette: "Nem volna itt inkább az Úrnak valamelyik prófétája, akit megkérdezhetnénk?"

7. Izrael királya azt felelte Jehosafátnak: "Van még egy ember, általa megkérdezhetnénk az Urat: Mikajehu, Jimla fia. De gyûlölöm, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem csak rosszat." Jehosafát azt válaszolta: "Ne beszélj így, király!"

8. Ekkor Izrael királya magához hívott egy udvari szolgát és megparancsolta neki: "Hívd gyorsan Mikajehut, Jimla fiát!"

9. Mindketten, Izrael királya is, Jehosafát, Júda királya is díszbe öltözve ültek trónjukon. A téren ültek Someron kapujának nyílása mellett, közben a próféták jóslatokat mondtak elõttük.

10. Cidkija, Kenaana fia, vasszarvakat csinált magának és azt hirdette: "Ezzel fogod leteríteni Arámot, míg teljesen meg nem semmisül."

11. Hasonlóképpen jövendölt a többi próféta is. Azzal biztatták: "Vonulj csak Ramot-Gileád ellen! Szerencséd lesz, mert az Úr a király kezébe adja."

12. A követ, aki elment Mikajehut elhívni, figyelmeztette: "A próféták szavai egyhangúlag kedvezõk a király számára. Kérlek, a te beszéded is legyen olyan, mintha közülük való lenne! Mondj te is jót!"

13. Mikajehu, azt felelte: "Amint igaz, hogy él az Úr, azt fogom mondani, amit az én Istenem mond majd nekem."

14. Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: "Mika, lemenjünk-e hadakozni Ramot-Gileád ellen, vagy hagyjunk fel vele?" Ezt felelte: "Menjetek csak! Sikeretek lesz, és a kezetekbe kerülnek."

15. A király figyelmeztette: "Hányszor kényszerítselek eskü alatt, hogy ne mondj nekem mást, csak az igazat az Úr nevében?"

16. Erre azt mondta: "Azt láttam, hogy egész Izrael szétszóródott a hegyeken, mint a pásztor nélküli juhok. Az Úr pedig azt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk! Térjen vissza ki-ki békességben a házába!"

17. Erre Izrael királya azt mondta Jehosafátnak: "Nem megmondtam neked elõre, hogy nem jövendöl ez nekem jót, hanem csak rosszat?"

18. Erre õ így kezdett beszélni: "Halljátok az Úr szavát: Láttam az Urat, trónusán ült, jobbról és balról mellette állt a mennyei sereg.

19. Ekkor megkérdezte az Úr: Ki tudná rászedni Achábot, Izrael királyát, hogy felvonuljon és elessék Ramot-Gileádnál? Az egyik így beszélt, a másik meg amúgy.

20. Ekkor elõlépett egy lélek, az Úr elé állt, és így szólt: Én rászedem. Az Úr megkérdezte: Hogyan?

21. Így felelt: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétájának szájában. Az Úr ráhagyta: Szedd rá, sikerülni fog neked. Menj, és tégy úgy.

22. Lásd tehát, az Úr hazug lelket adott e prófétáid szájába. Az Úr rosszat rendelt neked."

23. Erre Cidkija, Kenaana fia oda lépett és arcul ütötte Mikajehut. Aztán megkérdezte: "Melyik úton távozott tõlem az Úr, hogy hozzád szóljon?"

24. Mikajehu azt felelte: "Magad fogod megtapasztalni, azon a napon, amelyen a legeldugottabb kamrában szeretnél elbújni, hogy elrejtõzzél."

25. Ekkor Izrael királya megparancsolta: "Fogjátok Mikajehut és vigyétek Ámonhoz, a város parancsnokához és Joáshoz, a király fiához!

26. Mondjátok meg nekik: Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe! Kevés kenyeret adjatok neki táplálékul, meg kevés vizet, míg épségben visszatérek."

27. Erre Mikajehu megjegyezte: "Ha épségben térsz vissza, akkor nem szólt általam az Úr! Halljátok meg mind, ti nemzetek!"

28. Tehát Izrael királya és Jehosafát, Júda királya felvonultak Ramot-Gileád ellen.

29. Izrael királya azt tanácsolta Jehosafátnak: "Szeretném felismerhetetlenné tenni magamat, és úgy menni a csatába, te azonban csak öltsd fel a magad ruháját!" Izrael királya tehát álruhába öltözött, és úgy indult a csatába.

30. De Arám királya éppen azt a parancsot adta a harci szekerek vezetõinek: "Ne harcoljatok senki ellen, akár kicsi, akár nagy, hanem csak Izrael királya ellen!"

31. Így történt, hogy amikor a harci szekerek vezetõi megpillantották Jehosafátot, azt gondolták: "Ez Izrael királya!" Amikor körös-körül rátámadtak, Jehosafát felkiáltott. S az Úr meg is segítette, és eltérítette õket tõle.

32. Amikor ugyanis látták a harci szekerek vezetõi, hogy nem õ Izrael királya, visszafordultak mellõle.

33. Ám valaki kifeszítette íját, s akaratlanul mégis eltalálta Izrael királyát a páncélja és annak hevederei között. Erre megparancsolta szekere vezetõjének: "Fordulj meg, és vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!"

34. Mivel a csata akkor még hevesebb lett, Izrael királya ott maradt állva a kocsiján az arámokkal egészen estig. Naplementekor azonban meghalt.