Lukács evangéliuma, 6

1. Az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai kalászokat téptek, kezükkel szétmorzsolták és ették.

2. Néhány farizeus rájuk szólt: "Miért tesztek olyat, ami szombaton tiltva van?"

3. Jézus felelt nekik: "Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett?

4. Bement az Isten házába, fogta a szent kenyeret és evett belõle, és adott a többieknek is, noha ezt csak a papoknak lett volna szabad megtenniük?"

5. Majd hozzátette: "Az Emberfia ura a szombatnak is."

6. Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva.

7. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy legyen alapjuk vádat emelni ellene.

8. De õ belelátott gondolataikba, ezért így szólt az elsorvadt kezû emberhez: "Állj fel és gyere ide a középre!" Az felállt és odament.

9. Jézus odafordult hozzájuk: "Kérdem tõletek, szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?"

10. Ezzel végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az szót fogadott és meggyógyult a keze.

11. Az írástudók és a farizeusok esztelen haragra gerjedtek, és egymás közt elkezdtek tanakodni, hogy mitévõk legyenek Jézussal.

12. Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.

13. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettõt, s apostoloknak nevezte õket:

14. Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

15. Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont,

16. aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki késõbb árulója lett.

17. Aztán lejött velük a hegyrõl és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett oda hozzá, s hatalmas tömeg gyûlt köré egész Júdeából, Jeruzsálembõl, valamint a tíruszi és szidoni tengermellékrõl,

18. hogy hallgassák, és meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek kínoztak.

19. Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erõ áradt belõle, és mindenkit meggyógyított.

20. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: "Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.

21. Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.

22. Boldogok vagytok, ha gyûlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükbõl és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt.

23. Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal.

24. De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat.

25. Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!

26. Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.

27. Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyûlölõitekkel.

28. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.

29. Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.

30. Mindenkinek, aki kér tõled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza.

31. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak.

32. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bûnösök is szeretik azokat, akik õket szeretik.

33. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bûnösök is tesznek jót.

34. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bûnösök is kölcsönöznek a bûnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják.

35. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz õ is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

36. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

37. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.

38. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."

39. Hasonlatot is mondott nekik: "Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?

40. Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.

41. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?

42. Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedbõl! - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szemébõl.

43. Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz.

44. A fát a gyümölcsérõl lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s gyalogszederrõl sem szüretelnek szõlõt.

45. A jó ember szívének jó kincsébõl jót hoz elõ, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bõségébõl beszél.

46. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! - ha nem teszitek meg, amit mondok?

47. Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki eljön, meghallgatja tanításomat és tettekre is váltja.

48. A házat építõ emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült.

49. Aki meghallgatja ugyan (tanításomat), de nem váltja tettekre, ahhoz a házat építõ emberhez hasonlít, aki a házat minden alap nélkül földre építette. Amikor az ár nekizúdult, nyomban összeomlott és romhalmazzá vált."