1. A Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost.

2. Szétrombolták a pogányok oltárait, amelyeket a piacon emeltek, és a berkeket is.

3. Megtisztították a templomot, és az égõáldozatok bemutatására új oltárt építettek. Szikrát csiholtak a kõbõl és úgy gyújtottak tüzet. Kétévi szünet után újra mutattak be áldozatot, égettek tömjént és mécsest, és kitették a kenyeret is.

4. Amikor ezzel elkészültek, a földre borultak és könyörögtek az Úrhoz, ne engedje, hogy még egyszer ilyen nagy nyomorúság szakadjon rájuk, s ha újra vétkeznek, csak mértékkel büntesse õket, ne szolgáltassa ki õket többé az istenkáromló, barbár pogányoknak.

5. Ugyanazon a napon tisztították meg a templomot, amelyen a pogányok meggyalázták, vagyis ugyanúgy Kiszleu hónap huszonötödik napján.

6. Nagy örömükben nyolc napig tartó ünnepet rendeztek, a sátoros ünnep mintájára. Visszaemlékeztek rá, hogy nemrégen még hogyan ünnepelték a sátoros ünnepet, amikor a hegyek közt és a barlangokban tengették életüket, akár a vadállatok.

7. Most azonban borostyánnal díszített botokat, zöld ágakat és pálmát vittek, és dicsõítõ éneket zengtek annak, aki megadta nekik a templom megtisztításának örömét.

8. Aztán közös elhatározással és rendelettel az egész zsidóság számára kötelezõvé tették ezeknek a napoknak évrõl évre való megünneplését.

9. Így halt meg hát Antiochusz, melléknevén Epifánész.

10. Most azokról az eseményekrõl adunk számot, amelyek az istentelen fiának, Antiochusz Eupatornak az idejében mentek végbe, de a háború okozta szenvedéseknél nem idõzünk soká.

11. Amikor átvette a hatalmat, egy bizonyos Liziászt, aki azelõtt Cöle-Szíria és Fönícia parancsnoka volt, megtett helytartójának.

12. Ptolemeusz Makron volt az elsõ, aki igazságosan bánt a zsidókkal, hisz addig úgyis annyi igazságtalanság történt velük. Megkísérelte békés úton rendezni ügyeiket.

13. Ezért a király hívei bevádolták Eupatornál. Mindenféle árulónak tekintették, mivel elhagyta Ciprus szigetét, amelyet Filometor bízott rá, és átpártolt Antiochusz Epifánészhez. Mivel magas tisztségét nem tudta tisztességgel betölteni, méreggel véget vetett életének.

14. Ekkor Gorgiász lett azon a vidéken a parancsnok. Idegen zsoldosokat szerzett és minden alkalmat megragadott, hogy háborút viseljen a zsidók ellen.

15. Ugyanakkor Idumea lakói - kedvezõ fekvésû erõdöknek a birtokában - kifosztották a zsidókat. Befogadták a Jeruzsálembõl elmenekülteket, és azon voltak, hogy folytassák a háborúskodást.

16. A Makkabeus és emberei imádkoztak, és arra kérték Istent, legyen segítségükre a harcban. Aztán megtámadták az idumeai erõdöket.

17. Egyetlen merész rohammal elfoglalták a helységeket. Akik a falakon harcoltak, azokat mind visszaverték, és megöltek mindenkit, aki csak a kezükbe került. Nem kevesebb, mint húszezer férfit kaszaboltak le.

18. Mintegy kilencezer férfi két nagyon erõs bástyába menekült, amely el volt látva mindennel, ami csak kell az ostromhoz.

19. A Makkabeus otthagyta Simont és Józsefet, valamint Zachejoszt elegendõ számú emberrel, hogy vegyék ostrom alá e helyeket, maga meg azokba a helységekbe vonult, ahol jelenlétére sürgõs szükség volt.

20. Simon katonái pénzéhségbõl belementek, hogy a bástyában levõ emberek pénzzel megvesztegethessék õket. Elfogadtak 7000 drachmát, és hagyták, hogy egy részük elmeneküljön.

21. Amikor a Makkabeusnak jelentették az esetet, hívatta a nép vezetõit, és vádat emelt, hogy pénzen eladták testvéreiket: futni hagyták - az õ rovásukra - ellenségeiket.

22. Azokat, akik árulóvá lettek, kivégeztette. Aztán azon nyomban elfoglalta mindkét bástyát.

23. Minden fegyveres vállalkozása sikerrel járt. A két bástyában több mint húszezer embert megölt.

24. Timóteus, akit a zsidók korábban már megvertek, idegenekbõl hatalmas sereget gyûjtött, és Ázsiából tekintélyes számú lovasságot szedett össze. Azt tervezte, hogy fegyverrel elfoglalja Júdeát.

25. Közeledtekor Makkabeus hívei Istenhez imádkoztak, hamut szórtak a fejükre, csípõjükre meg vezeklõruhát öltöttek.

26. Leborultak az oltár elõtt és könyörögtek, legyen hozzájuk irgalmas, és legyen ellenségüknek ellensége és ellenfelüknek ellenfele, ahogyan a törvény hirdeti.

27. Az ima befejeztével fegyvert ragadtak és kivonultak, meglehetõsen messze a várostól. Az ellenség közelében megálltak.

28. Amikor felvirradt a hajnal, mindkét oldalon megindították a támadást. Egyikük - a bátorságon kívül - Istenbe vetett bizalmát tekintette a szerencse és a gyõzelem zálogának. Másikuknak a szenvedélyük volt vezérük a harcban.

29. Már javában tombolt a küzdelem, amikor az ellenség elõtt megjelent az égbõl öt pompás lovas, aranyzablájú lovon, és a zsidók élére állt.

30. Ketten közrevették a Makkabeust, védték fegyverükkel, oltalmazták a sebek ellen. Az ellenségre nyilakat és villámokat szórtak, úgyhogy megvakultak, elteltek rémülettel és csatát vesztettek.

31. Húszezer-ötszáz katonát, s hatszáz lovast megöltek.

32. Maga Timóteus egy Gezer nevû erõdbe menekült. Ez alaposan megerõsített hely volt, s Chereász parancsnoksága alá tartozott.

33. A Makkabeus és emberei négy napig ostromolták az erõdöt, bizakodó hangulatban.

34. Ezzel szemben az ostromlottak az erõd erõsségében bíztak, határtalanul átkozódtak és istentelenül káromkodtak.

35. Az ötödik nap felvirradtakor a Makkabaus katonái közül húsz fiatalember a káromlásokon haragra gerjedve bátran a falaknak rontott, és ádáz haragjukban mindenkit lekaszaboltak, aki csak eléjük került.

36. Mások a háta mögé kerülve támadták meg az erõdöt. Felgyújtották a bástyákat, máglyát raktak, és elevenen elégették az istenkáromlókat. Ismét mások betörték a kapukat, beengedték a maradék sereget, s így elfoglalták a várost.

37. Timóteust, aki egy ciszternába rejtõzött, megölték, ugyanígy testvérét, Chereászt és Apollofánészt is.

38. Amikor ezeket végbevitték, dicsõítõ és hálaénekekekkel magasztalták az Urat, aki ilyen nagyot tett Izraellel, megadta nekik a gyõzelmet.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina