1. A döglõdõ legyek a kenetkészítõnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsõség.

2. A bölcs egyenesen jár, a balga lejtõs úton.

3. A balga nem tehet egyebet, mint hogy megy a maga útján: az okosság hiányzik belõle, így elárulja, hogy balga.

4. Ha az uralkodó haragja fölgerjed ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság elébevág a nagy eltévelyedéseknek.

5. Még egy bajt láttam a nap alatt, s ez az uralkodó tévedése:

6. a balgaságnak igen magas tisztségeket adnak, a gazdagok meg alacsony sorban vannak.

7. Láttam szolgákat lóháton, a fejedelmeknek meg szolgák módjára gyalog kellett menniük.

8. Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó.

9. Aki követ fejt, megsérülhet tõle; aki fát hasogat, vigyázzon magára.

10. Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erõt kell kifejteni. A bölcsesség elõnye a siker.

11. Ha a kígyó mar, mielõtt elbûvölnék, akkor a bûvölõnek semmi haszna a mûvészetébõl.

12. A bölcs szájából elhangzó szavak tetszést aratnak, de a balgát elnyelik az ajkai.

13. Szájának szavai dõreséggel kezdõdnek, a beszédje vége meg végzetes õrültség.

14. Szaporítja a szót a balga, de senki sem tudja, mi lesz. Ki is adná tudtára, hogy mi lesz utána?

15. A balgákat elfárasztja nagy erõlködésük; aki nem ismeri az utat, nem tud eljutni a városba.

16. Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak!

17. Boldog vagy, ország, ha nemes ember a királyod, s ha fejedelmeid illõ idõben esznek, férfiak, nem pedig iszákosok módjára.

18. A tétlenség miatt meghajolnak a gerendák, és ha nincs gondosság, beázik a háztetõ.

19. Asztalnál vigadhat az ember, s a bor vidámmá teszi az életet. De aztán pénz jár mindenért!

20. Még gondolatban se átkozd a királyt, és még hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert hátha elviszi az ég madara a hangodat, s egy szárnyas lény jelenti a szavadat.





“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina