Sirák fia könyve, 16

1. Mit sem érõ utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellõk.

2. Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük.

3. Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni.

4. Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul.

5. Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott:

6. Az istentelenek hadába mart a tûz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen.

7. Nem tûrte el a régmúlt idõk gigászait, akiket hûtlenségbe vitt az erejük.

8. Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte.

9. Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bûnéért elûztek birtokából.

10. Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége.

11. Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bûnhõdnék. Nála az irgalom és nála a harag, õ bocsát meg és õ árasztja ki haragját.

12. Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit.

13. Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg.

14. Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek.

17. Ne mondd: "Elrejtõzöm, nem talál meg az Úr; fent a magasságban ki törõdik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?"

18. Látod, az ég és az egeknek az ege, a föld és az óceán reszket látogatásakor.

19. A hegyek csúcsai s a föld alapjai megrendülnek, ha csak rájuk tekint.

20. De nemigen gondol erre az ember; ugyan ki ügyel útjaira?

21. Maga a vihar is láthatatlan marad, mûvei nagy része titokban megy végbe.

22. "Az igaz tetteit ki nyilvánítja ki? És ki várja õket? - Messze a szövetség."

23. Csak az állít ilyesmit, akinek nincs esze, becsapott embernek van ilyen ötlete.

24. Fiam, hallgass rám és tanuld a tudományt, fordíts figyelmet a szavaimra.

25. Megfontoltan adom elõ a tanítást, tudásomat gonddal tárom fel elõtted.

26. Amikor az Isten mûveit alkotta, s feladatát mindnek kezdettõl kitûzte,

27. egyszer s mindenkorra elrendezte õket, a kezdet kezdetétõl a távoli jövõig. Nem nélkülöznek és nem is fáradnak el, nem lanyhulnak el mûködésük közben.

28. Egyik sem ütközik össze a másikkal, egy sem engedetlen a szava iránt.

29. Ezek után az Úr lenézett a földre, és a javaival telis-tele rakta.

30. Színét sok élõvel benépesítette s így rendelte: térjen mind vissza a földbe.