Számok könyve, 9

1. Azt mondta az Úr Mózesnek a Sínai pusztából való kivonulásuk után a második esztendõ elsõ hónapjában:

2. "Izrael fiai arra kijelölt idõben üljék meg a húsvétot.

3. E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt idõben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint."

4. Mózes tehát megparancsolta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a húsvétot.

5. Az elsõ hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

6. Azok az emberek, akik haláleset miatt tisztátalanná váltak, s így azon a napon nem ülhették meg a húsvétot, még aznap odamentek Mózeshez és Áronhoz,

7. és ezt mondták ezek az emberek: "Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?"

8. Erre Mózes így válaszolt: "Várjatok! Meghallgatom, mit parancsol az Úr ilyen esetben."

9. S az Úr így szólt Mózeshez:

10. "Mondd meg Izrael fiainak: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül haláleset miatt tisztátalanná válik, vagy messze földön jár, azért tartsa meg a húsvétot.

11. A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserû salátát egyenek.

12. De ne hagyjanak belõle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg.

13. Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségbõl, mivel nem a kijelölt idõben mutatja be ádozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bûnéért.

14. S ha egy idegen megszáll nálatok, s meg akarja a húsvétot az Úrnak tartani, pontosan úgy járjon el, ahogy a húsvétra vonatkozó törvény és szabály elõírja. Egy és ugyanazon törvény vonatkozik rátok, az idegenre éppúgy, mint a közületek valóra."

15. Azon a napon, amelyen a hajlék elkészült, felhõ borította be a hajlékot a tanúság sátorában, és estétõl reggelig mintha tûz égett volna a hajlék fölött.

16. Mindig így volt: (nappal) felhõ borította, éjjel meg tûz látszott fölötte.

17. Amikor a felhõ fölemelkedett a hajlékról, Izrael fiai útra keltek, s ott ütöttek tábort Izrael fiai, ahol a felhõ leereszkedett.

18. Izrael fiai az Úr parancsára keltek útra, s az Úr parancsára ütöttek tábort. Amíg a felhõ a hajlék fölött maradt, addig táboroztak.

19. Ha hosszú ideig maradt is a felhõ a hajlék fölött, Izrael fiai kitartottak az Úr szolgálatában, s nem bontottak tábort.

20. Elõfordult, hogy csak néhány napig maradt a felhõ a hajlék fölött, akkor az Úr parancsára tábort vertek, majd az Úr parancsára útra keltek.

21. Sõt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhõ: reggel a felhõ fölemelkedett, s akkor õk útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhõ, akkor elindultak.

22. S ha a felhõ két napig vagy egy hónapig, sõt még hosszabb ideig ott maradt a hajlék fölött, ott lebegett fölötte, Izrael fiai is táboroztak, s nem indultak tovább.

23. Az Úr parancsára táboroztak, s az Úr parancsára keltek útra. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára követték az Úr útmutatásait.