Teremtés könyve, 16

6. Ábrám így felelt Sárainak: "Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz." Sárai tehát olyan keményen bánt vele, hogy az megszökött tõle.

Versets liés à Teremtés könyve, 16:

A Genesis 16 a Sarai, Ábrám feleségének történetével foglalkozik, aki nem tudott teherbe esni, és úgy döntött, hogy egyiptomi szolgájának, Hagarnak felajánlja, hogy gyermeke legyen a helyén. Hagar terhes lett Ábrámmal, de Sarai rosszul bántalmazta és elmenekült a sivatagba. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint a türelmetlenség, az Istenbe vetett bizalom hiánya és az impulzív választások következményei. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz, a fejezethez való közelség sorrendjében:

Zsoltár 37:7: "Pihenjen az Úrban, és várjon rá türelemmel; ne unatkozzon mások sikerével, sem a gonoszt alkotó emberekkel." Ez a vers a türelem és az Istenbe vetett bizalom fontosságáról szól, ahelyett, hogy mások jóléte csalódott, vagy megpróbálná a dolgokat önmagában megoldani.

Példabeszédek 14:29: "Kinek a türelmes nagyszerű megértése, de az impulzív show -k bolond." Ez a vers kiemeli a türelem bölcsességét, szemben az impulzív választások ostobaságával, például azoknak a Sarainak, amelyeket Hagarnak felajánlott Ábrámnak.

1 Péter 5:7: "Lancone minden aggodalmát vele szemben, mert ő vigyáz rád." Ez a vers arra ösztönzi a keresztényeket, hogy bízzanak Istenben, és aggodalmaikat adják neki, ahelyett, hogy egyedül próbálnák kezelni őket, ahogy Sarai úgy döntött, hogy Hagar Abão -t felajánlja.

Példabeszédek 3:5-6: "Bízzon minden szíved urajába, és ne támogassa magát a saját megértésében; felismerje az Urat minden módján, és kiegyenlíti az utat." Ez a vers arról szól, hogy fontos az Isten bízása és az élet minden területén felismerés, ahelyett, hogy csak a saját megértésüktől függ, mint Sarai, amikor megpróbálja megoldani a meddőség problémáját saját megoldásával.

Ézsaiás 40:31: "De azok, akik az Úrra várnak, megújítják erejüket. Hangosan repülnek, mint sasok; futnak és nem kimerülnek, járnak, és nem fáradnak." Ez a vers arról az erőről szól, amely az Isten bízásából és a várakozásból származik, ahelyett, hogy sietne és megpróbálja megoldani a dolgokat, ahogy Sarai tette, ha Hagar felajánlotta Ábrámnak.