pronađen 51 Rezultati za: Izajás

  • Eljakim udvarmestert pedig és Sebna írnokot meg a papság véneit elküldte - vezeklõruhába öltözve - Ámosz fiához, Izajás prófétához. (Királyok II. könyve 19, 2)

  • És Izajás azt válaszolta nekik: "Jelentsétek uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj amiatt a beszéd miatt, amelyet hallottál, s amellyel Asszíria királyának szolgái káromoltak. (Királyok II. könyve 19, 6)

  • Akkor Ámosz fia, Izajás elküldött Hiszkijához és azt üzente: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Meghallgattalak, amikor Asszíria királya, Szancherib miatt hozzám imádkoztál. (Királyok II. könyve 19, 20)

  • Azokban a napokban Hiszkija halálos beteg lett. Elment hozzá Ámosz fia, Izajás, és így szólt hozzá: "Ezt mondja az Úr: Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem maradsz életben." (Királyok II. könyve 20, 1)

  • Izajás még nem hagyta el a középsõ udvart, amikor történt, hogy az Úr e szavakat intézte hozzá: (Királyok II. könyve 20, 4)

  • Akkor Izajás meghagyta: "Hozzatok nekem fügét!" Vittek, s rátették a kelésre. Nyomban meggyógyult. (Királyok II. könyve 20, 7)

  • "Az legyen-e a jel arra, hogy az Úr megteszi, amit ígért - kérdezte Izajás -, hogy az árnyék 10 fokkal elõremegy, vagy inkább az, hogy 10 fokkal hátrafelé megy?" (Királyok II. könyve 20, 9)

  • Erre Izajás próféta az Úrhoz könyörgött, s õ Acház lépcsõjén 10 fokkal visszahúzta az árnyékot. (Királyok II. könyve 20, 11)

  • Izajás próféta elment a királyhoz és megkérdezte: "Mi hírt hoztak ezek az emberek és honnan jöttek?" "Egy távoli országból érkeztek, Bábelbõl" - felelte Hiszkija. (Királyok II. könyve 20, 14)

  • Izajás folytatta a kérdezõsködést: "Mit láttak palotádban?" "Mindent láttak - válaszolta Hiszkija -, ami csak van palotámban. Nincs semmi kincseskamráimban, amit meg ne mutattam volna nekik." (Királyok II. könyve 20, 15)

  • Erre Izajás így szólt Hiszkijához: "Halld az Úr szavát! (Királyok II. könyve 20, 16)

  • Uzija többi dolgait - az elsõktõl az utolsókig - megírta Izajás próféta, Ámosz fia. (Krónikák II. könyve 26, 22)


“Recorramos a Jesus e não às pessoas, pois só ele nunca nos faltará.” São Padre Pio de Pietrelcina