1. Ebben az idõben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik.

2. János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette.

3. Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték.

4. Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló õrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti.

5. Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez.

6. Azon az éjszakán, amikor Heródes elõ akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, kettõs lánccal megbilincselve. A bejáratnál õrök tartották szemmel a börtönt.

7. Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: "Kelj fel gyorsan!" - mondta. Erre a láncok lehulltak a kezérõl.

8. Aztán így folytatta az angyal: "Csatold fel övedet, és vedd fel sarudat!" Amikor megtette, tovább sürgette: "Vedd magadra köntösödet, és kövess!"

9. Ment és követte, de nem tudta, hogy valóság-e, amit vele az angyal tesz. Azt gondolta, látomása van.

10. Átmentek az elsõ õrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt elõttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltûnt mellõle.

11. Amikor Péter föleszmélt, megszólalt: - "Most már csakugyan tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes kezébõl, s abból, amire a zsidó nép számított."

12. Mihelyt feleszmélt, elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak.

13. Zörgetett a bejáratnál a kapun. Kijött egy Rodé nevû szolgáló, aki meghallotta a zörgetést.

14. Megismerte Péter hangját, de örömében elfelejtette kinyitni a kaput, beszaladt és újságolta, hogy Péter áll a kapu elõtt.

15. "Elment az eszed" - torkollták le. De õ bizonygatta, hogy úgy van. Erre így vélekedtek: "Az angyala lesz az."

16. Péter közben rendületlenül zörgetett. Amikor végre kaput nyitottak és meglátták, nem tudták, hová legyenek.

17. Kezével intett, hogy maradjanak csendben, és elbeszélte, hogyan vezette ki a börtönbõl az Úr, és meghagyta: "Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek!" Ezzel útra kelt, és más helyre ment.

18. Virradatkor nem kis riadalom támadt a katonák között, hogy hová lett Péter.

19. Heródes kerestette, s hogy nem találták, vallatóra fogta az õröket, majd börtönbe vetette õket. Aztán elhagyta Júdeát, Cezáreába ment és ott tartózkodott.

20. Igen megneheztelt a tírusziakra és a szidoniakra. Ezek közös megegyezéssel eléje járultak, és - megnyerve maguknak Blasztuszt, a király kamarását - békét kértek, mert tartományuk a királytól kapta az élelmet.

21. A kitûzött napon Heródes királyi díszbe öltözött, bírói székébe ült és beszédet intézett hozzájuk.

22. A nép így kiáltozott: "Ez már az Isten szava, nem emberé!"

23. Az Úr angyala lesújtott rá azon nyomban, mert nem adta meg az Istennek a dicsõséget. Férgek emésztették meg, úgy halt meg.

24. Az Isten, szava egyre szélesebb körben terjedt.

25. Barnabás és Saul feladatukat elvégezve visszatértek Jeruzsálembõl. Jánost, vagy másik nevén Márkot, is magukkal vitték.





“Que Jesus o mergulhe no esplendor da Sua imortal juventude.” São Padre Pio de Pietrelcina