Izajás könyve, 52
1. Kelj föl, kelj föl, öltözz erõbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan.
2. Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya!
3. Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket.
4. Ezt mondja az Úr: Egykor Egyiptomba költözött le népem, hogy ott lakjék, aztán Asszíria sanyargatta meg.
5. Hát most itt mit tegyek? - mondja az Úr. Hiszen népemet ingyen elhurcolták, és akik uralkodnak rajta, ujjonganak - mondja az Úr. Egész nap folyton-folyvást káromolják a nevemet.
6. Ismerje meg hát népem a nevemet; azon a napon majd megértik, hogy én magam mondom: "Íme, itt vagyok!"
7. Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: "Királlyá lett a te Istened."
8. Figyelj csak! Õrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtõl szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra.
9. Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet.
10. Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk.
11. El onnét, el onnét! Gyertek onnan, s ne érintsetek semmi tisztátalant. Vonuljatok ki közülük, s tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok.
12. De nem sietve kell kivonulnotok, és nem menekülõk módján. Az Úr fog elõttetek haladni, a hátvédetek meg Izrael Istene lesz.
13. Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsõségre emelkedik.
14. Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta,
15. és királyok némulnak el színe elõtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenrõl addig soha nem hallottak.