Izajás könyve, 56

9. Gyertek enni, mezõnek vadjai, mind, és ti is, erdei vadak!

Stihovi vezani uz Izajás könyve, 56:

Ézsaiás 56. fejezet mindenki számára az üdvösséggel foglalkozik, függetlenül azok társadalmi állapotától, fajtól vagy etnikai hovatartozásától. Isten meghívja mindenkit, hogy csatlakozzon hozzá, és megígéri, hogy megáldja mindenkit, aki követi őt. Ezenkívül a fejezet hangsúlyozza az igazságosság és az igazság szükségességét is. Az alábbiakban öt vers található az Ézsaiás 56 -ban címzett témákkal kapcsolatban:

Genesis 12:3: "Megáldom azokat, akik megáldják és átkozzák azokat, akik átkoznak téged; keresztül megáldják a föld minden népét." Ez a vers azt mutatja, hogy Isten Ábrahámnak tett ígéretét minden nemzetre kiterjeszti, és hogy rajta keresztül a Föld minden népe megáldja.

Máté 25:35-36: "Mert éhes voltam, és enni kellett; szomjas vagyok, és ivott nekem; kiemelkedő voltam, és üdvözöltél; meztelen voltam, és te öltözött; ". Ezekben a versekben Jézus a rászorulók gondozásának fontosságáról beszél, és hangsúlyozva, hogy amikor ezt megtesszük, gondoskodunk magunkról.

Róma 10:12-13: "Mert nincs különbség a zsidó és a görög között, mivel ugyanaz az ura mindenki ura, és gazdagon megáldja mindazokat, akik meghívják őt, mert az Úr nevére hivatkozik." Paul hangsúlyozza, hogy minden ember számára elérhető az üdvösség, függetlenül fajuktól, etnikai hovatartozásától vagy társadalmi státusától.

James 2:14-17: "Mi a jó a testvéreim, azt mondja valaki, hogy hite van, ha nincs műve? A hit megmentheti őt? Tegyük fel, hogy egy testvérnek nincs ruhája vagy napi étele. Azt mondod, hogy„ Menj Békében, melegítse fel magát, és táplálja magát: "De adj neki semmit, mi értelme ennek? Halott". James hangsúlyozza cselekedeteink és viselkedésünk fontosságát, és hogyan kell élnünk a gyakorlatban a hitünket.

Jelenések 7:9: "Utána néztem, és előttem nagy tömeg volt, amelyet senki sem tudott számolni, minden nemzetet, törzset, népet és nyelveket, a trón és a bárány előtt állva, fehér köpenybe öltözve, tenyér a kezekben" - Ez a vers leírja János látását a mennyben, megmutatva az emberek és etnikai csoportok sokféleségét, amelyek az Úr imádatában jönnek össze, és teljesítik az Ézsaiás 56 -ban tett ígéretét.