Jeremiás könyve, 6

1. Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálembõl! Tekoában fújjátok meg a harsonát! Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet! Mert veszedelem fenyeget észak felõl, mérhetetlen pusztulás.

2. Tán jó legelõhöz hasonlít Sion leánya?

3. Igen, pásztorok érkeznek, nyájaikkal együtt, felütik körülötte a sátraikat, és lelegelteti mindegyik a rá esõ részt.

4. Készüljetek harcra ellenük! Rajta! Támadjuk meg õket még délben! De jaj! A nap már lehanyatlik, és hosszabbodnak az esti árnyak.

5. Rajta! Ütközzünk meg a sötétség leple alatt, romboljuk le palotáikat!

6. Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki fáit, és emeljetek töltést Jeruzsálem körül, hiszen a hazugságnak a városa, csupa elnyomás van benne.

7. Amint a kút bõven ontja vizét, úgy ontja õ is bõven a gonoszságait. Csak erõszak és romlás hallatszik benne; mindig csak betegség és sebek vannak elõttem.

8. Térj hát észre, Jeruzsálem, nehogy végleg elforduljak tõled, és sivataggá tegyelek, lakatlan földdé.

9. Ezt mondja a Seregek Ura: Szüreteljetek! Szedjétek le Izrael maradékát, mint ahogy a szõlõhegyen szüretelnek. Mint a szüretelõk, emeld föl a kezed vesszõid ellen!

10. Kihez szóljak, és kiket kérjek, hogy meghallják? Bizony, körülmetéletlen a fülük, egyáltalán nem tudnak figyelni. Az Úr szava utálatossá vált elõttük, nem lelik benne örömük.

11. Ezért egészen eltölt az Úr haragja, tovább már nem bírom magamban tartani. Öntsd ki a gyermekekre az utcán, és az összeverõdött ifjakra egyaránt. Mert mind fogságra jutnak: a férj és a feleség; az õsz hajú öreg és az aggastyán.

12. Házaik idegenekre szállnak, földjeik és asszonyaik szintén. Mert fölemelem kezem e föld lakói ellen - mondja az Úr -,

13. hiszen a legkisebbtõl a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek; a próféta ugyanúgy, mint a pap, csalárdságot mûvel.

14. Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: "Békesség, békesség", noha nincsen békesség.

15. Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Õk nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak - mondja az Úr.

16. Ezt mondja az Úr: "Vegyétek szemügyre az õsi utakat, és kérdezõsködjetek a régi ösvényekrõl: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát." De õk azt felelik: "Nem járunk rajta!"

17. Õrszemeket rendeltem föléjük: "Hallgassatok a kürt szavára!" Csakhogy õk azt mondják: "Nem hallgatunk!"

18. Ezért halljátok meg, nemzetek, és tudja meg a gyülekezet, mit fogok tenni velük.

19. Halljad, te föld! Íme, veszedelmet hozok e népre, hûtlenségük gyümölcseként, mert nem hallgattak a szavamra, és megvetették a törvényemet.

20. Mit törõdöm én a tömjénnel, amelyet Sebából hoztok, és a távoli földrõl szerzett jó illatú fahéjjal! Égõáldozataitok nem kedvesek, és véres áldozataitok sem tetszenek nekem.

21. Ezért ezt mondja az Úr: Nos, akadályokat állítok e nép elé, hadd botoljanak el bennük. Az apák és fiaik, a szomszéd és a jóbarát egyaránt elvesznek.

22. Ezt mondja az Úr: Nézzétek, egy nép közeleg észak felõl, a föld szélérõl egy hatalmas nemzet tör elõ.

23. Fegyvere nyíl és lándzsa, kegyetlen és nem ismer könyörületet; csatakiáltása, mint a tenger zúgása, lovakon nyargalnak, s mind harcra kész: ellened, Sionnak leánya.

24. Hallottuk hírét, s erre lehanyatlott a kezünk, szorongás fogott el bennünket, és fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.

25. Ne menjetek ki a mezõre és az úton se járjatok, mert az ellenség kardja fenyeget, és rémület körös-körül.

26. Öltözz szõrruhába, népem leánya, és feküdj hamuba. Gyászolj, ahogy az elsõszülött fiút szokták, keservesen sírva, mert hirtelenül ránk tör a pusztító.

27. Arra rendeltelek, hogy népem vizsgálójává légy, hogy próbára tedd, és latra vesd útjukat.

28. Hûtlenek mindnyájan, az álnokság útjait járják, romlottak valahányan.

29. A fújtató fújtatott, hogy az ólmot megeméssze a tûz. De hiába olvasztott az olvasztó: a salak nem olvadt ki.

30. "Elvetett ezüst" - így hívják majd õket, mert az Úr valóban elvetette õket.