Királyok I. könyve, 21
1. Ezek után az események után történt: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szõlõskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett.
2. Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: "Engedd át nekem a szõlõskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szõlõskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben."
3. Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: "Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!"
4. Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: "Nem engedem át neked atyáim örökségét!" Leheveredett, befordult, és nem evett semmit.
5. Odament hozzá a felesége, Izebel és megkérdezte: "Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy és nem eszel semmit?"
6. "Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal - felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szõlõskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szõlõskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!"
7. Felesége, Izebel erre azt mondta neki: "Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvû. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szõlejét."
8. Aztán leveleket írt, lepecsételte az õ pecsétjével és elküldte õket a Nabottal együtt lakó véneknek és elõkelõknek.
9. Ezt írta a levelekben: "Hirdessetek böjtöt és Nabotot ültessétek az asztalfõre, az emberek közé.
10. Aztán vele szemben két semmirekellõ ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!"
11. S városának lakói, a vének és elõkelõk, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt.
12. Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfõre ültették az emberek közé.
13. Aztán elõkerült két ember, semmirekellõ ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: "Nabot káromolta Istent és a királyt." Erre kivezették a város elé és agyonkövezték.
14. Majd jelentették Izebelnek: "Nabotot megköveztük, halott."
15. Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: "Nos, vedd birtokba Nabot szõlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott."
16. Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szõlejébe és birtokba vette.
17. Az Úr hallatta szavát és azt mondta a tisbei Illésnek:
18. "Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szõlejében van, lement, hogy birtokba vegye.
19. És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál és most még az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!"
20. Acháb azt mondta: "Hát rám találtál, ellenségem?" "Rád találtam" - felelte. "Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében.
21. Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb (házából) mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben.
22. Úgy bánok házaddal, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házával bántam; vagy Achija fiának, Básának a házával, haragomban, amit fölkeltettél bennem, s mert bûnbe vitted Izraelt.
23. [Izebelre pedig ezt mondja az Úr: A kutyák falják fel Izebelt Jiszreel mezején.]
24. Aki Acháb (házából) a városban hal meg, felfalják a kutyák, s aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka."
25. Valóban, nem volt ember, aki arra vetemedett volna, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében, csak Acháb, mivel felesége, Izebel tévútra vitte.
26. Egészen gyalázatos dolgot mûvelt, amikor a bálványokhoz szegõdött, ahogy az amoriták tették, akiket az Úr elûzött Izrael elõl.
27. Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklõruhát öltött mezítelen testére és böjtölt. Aludni is vezeklõruhában tért és kedvetlenül járt-kelt.
28. Az Úr ezért így szólt a tisbei Illéshez:
29. "Látod, hogy megalázkodott elõttem Acháb? Mivel megalázkodott elõttem, nem hagyom, hogy életében rátörjön a baj házára, majd csak fia idejében sújtom házát romlással."