Krónikák II. könyve, 16

1. Aza uralkodásának 36. esztendejében Bása, Izrael királya felvonult Júda ellen. Kiépítette Rámát, hogy Aza, Júda királya számára lehetetlenné tegye a szabad mozgást.

Stihovi vezani uz Krónikák II. könyve, 16:

2 Krónikák 16 leírja Júda Asa király életét, ideértve az Istennel való kapcsolatát és politikai döntéseit. A béke és a jólét időtartama után ASA a Szíria királyával kötött szövetséget lép be, nem pedig Istenben, és megbetegszik. Az alábbiakban öt vers található a 2 krónika 16 -os témájához kapcsolódó, hasonlósági sorrendben:

Zsoltár 20:7: "Néhány bizalmi autók és mások lovakban, de bízunk az Úr, a mi Istenünk nevében." Ez a vers az Istenbe vetett bizalom fontosságáról szól, nem pedig az anyagi dolgokra, például autókra és lovakra támaszkodva a biztonság és a védelem érdekében.

Példabeszédek 3:5-6: "Bízzon minden szíved urajába, és ne támogassa magát a saját megértésében; felismerje az Urat minden módján, és kiegyenlíti az utat." Ez a vers hangsúlyozza az Isten bizalmának fontosságát, nem pedig a saját korlátozott megértésünkben, és arra kéri bennünket, hogy ismerjük fel Istent életünk minden területén.

Ézsaiás 31:1: "Jaj azoknak, akik Segélyt keresnek Egyiptomba, akik bíznak a lovakban és az autókban, mert sokak, és lovagok, mert erősek, de nem néznek Izrael szentére, és nem keresnek keresni Az Úr! " Ez a vers figyelmezteti a politikai és katonai szövetségek bizalmát, ahelyett, hogy Istenben bízna.

Jeremiás 17:5-6: "Így mondja az Úr: az átkozott az az ember, aki bízik az emberben, aki karját és akinek a szívét az Úrtól távolítja el. Olyan lesz, mint egy cserje a sivatagban; látni fogja Nem jó, amikor jön, de a sivatag száraz területein, egy sózott földön lakik, lakosok nélkül. " Ez a vers kiemeli az emberben való bizalom és az Istentől való elmozdulás negatív következményeit, összehasonlítva őt egy sivatagi cserjével.

János 14:27: "Békét hagyok neked, békét adok neked; nem adom meg, ahogy a világ adja. Ha nem zavarod a szívedet, és nem is érinti." Ez a vers hangsúlyozza azt a békét, amelyet Isten kínál, és emlékeztet bennünket, hogy a világ békéje ideiglenes és felületes, összehasonlítva az Istentől származó békével.