Sámuel I. könyve, 12
1. Aztán Sámuel szózatot intézett egész Izraelhez: "Nézzétek, mindent megtettem, amire kértetek, s királyt rendeltem fölétek.
2. Ezentúl ez a király jár majd elõttetek. Ami engem illet, én már megöregedtem és megõszültem, s fiaim vannak közöttetek. Ifjúságomtól mind a mai napig mindent a szemetek láttára tettem.
3. Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitõl vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erõszakhoz? Kitõl fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!"
4. "Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erõszakot, s nem vettél el senkitõl semmit" - felelték neki.
5. Erre azt mondta nekik: "Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben." "Igen, õ a tanú" - válaszolták.
6. Ezután Sámuel így beszélt a néphez: "Igen, az Úr a tanú, aki Mózest és Áront rendelte, s aki kivezette atyáitokat Egyiptomból.
7. Álljatok hát elõ, hadd pereljek veletek az Úr színe elõtt, s hadd tárjam elétek azokat a nagy tetteket mind, amelyeket az Úr értetek és atyáitokért végbevitt.
8. Amikor Jákob Egyiptomba ment, az egyiptomiak sanyargatták õket. Akkor atyáitok az Úrhoz folyamodtak, s az Úr Mózest és Áront küldte, akik aztán kivezették atyáitokat Egyiptomból, s ezen a vidéken telepítették le õket.
9. Amikor azonban megfeledkeztek az Úrról, Istenükrõl, az Úr Hacor vezérének, Sziszerának kezére adta õket, meg a filiszteusok kezére és Moáb királya kezére.
10. Akkor az Úrhoz folyamodtak: Vétkeztünk - mondták -, mert elhagytuk az Urat és Baaloknak meg Asztartéknek szolgáltunk. De most szabadíts ki bennünket ellenségeink kezébõl, s neked szolgálunk.
11. Akkor az Úr Jerubbaalt és Barakot, Jiftachot és Sámuelt küldte, és kiszabadított benneteket körülöttetek élõ ellenségeitek kezébõl, úgyhogy biztonságban élhettek.
12. Amikor aztán láttátok, hogy az ammoniták királya, Nachas kivonult ellenetek, akkor így szóltatok hozzám: Nem, király uralkodjék fölöttünk! - noha az Úr, a ti Istenetek a király.
13. Nos, itt a királyotok, akit választottatok magatoknak. Az Úr királyt rendelt fölétek.
14. Ha félitek az Urat, neki szolgáltok, hallgattok a szavára, s nem lázadoztok parancsai ellen, ha ti is, királyotok is, aki uralkodik fölöttetek, az Urat, a ti Isteneteket követitek, akkor minden rendben lesz.
15. De ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, lázadoztok parancsai ellen, akkor az Úr keze rátok s királyotokra nehezedik.
16. Álljatok elõ még egyszer, és lássátok meg azokat a nagy jeleket, amelyeket az Úr a szemetek láttára mutat.
17. Nemde, épp a búza aratásának ideje van? Nos, most az Úrhoz folyamodom, küldjön zivatart és esõt. Aztán majd meglátjátok és felfogjátok, mit vétettetek az Úr ellen, amikor királyt kívántatok magatoknak."
18. Sámuel az Úrhoz folyamodott, s az Úr zivatart és esõt küldött azon a napon, úgyhogy az egész népet nagy félelem fogta el az Úrtól és Sámueltõl.
19. Így szóltak Sámuelhez: "Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, Istenedhez, nehogy mind meghaljunk, amiért bûneinket még azzal a gonoszsággal is megtetéztük, hogy királyt kívántunk magunknak."
20. De Sámuel ezt válaszolta a népnek: "Ne féljetek! Ezt a vétséget már elkövettétek. De mostantól ne forduljatok el az Úrtól, hanem szolgáljátok egész szívetekkel.
21. És ne pártoljatok semmire se való bálványokhoz, amelyek nem segítenek, s nem tudnak benneteket megmenteni, éppen mert semmik.
22. Mert fönséges nevéért az Úr nem taszítja el népét, hisz úgy tetszett az Úrnak, hogy a tulajdon népévé tegyen benneteket.
23. Távol legyen tõlem, hogy vétkezzem az Úr ellen: megszûnjem értetek imádkozni, s nektek a helyes és igaz utat mutatni.
24. Csak féljétek az Urat, szolgáljatok neki õszintén, szívbõl, hiszen látjátok, milyen nagy tetteket vitt végbe körötökben.
25. Ha azonban vétkeztek, akkor elvesztek, királyotokkal egyetemben.