1. Joáb, Ceruja fia észrevette, hogy a király szíve megenyhült Absalom iránt.

2. Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: "Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat.

3. Aztán menj be a királyhoz, és így meg így beszélj vele." S Joáb szájába adta az asszonynak a szót.

4. A Tekoába való asszony tehát bement a királyhoz, arcra borult a földön, hódolt elõtte és így beszélt: "Segíts rajtam, ó király!"

5. A király megkérdezte: "Mi bajod van?" "Nagy gyászban vagyok - felelte. - Meghalt az uram.

6. S volt szolgálódnak két fia. Egymásnak estek, s mivel nem volt ott senki, aki szétválasztotta volna õket, az egyikük akkorát ütött testvérére, hogy megölte.

7. Erre az egész nemzetség rátámadt szolgálódra és azt mondta: Add ki, aki agyonütötte testvérét, hadd vegyük el az életét testvére életéért, akit megölt, s hadd irtsuk ki még az örököst is. Így ki akarták oltani azt a parazsat is, ami még megmaradt nekem, hogy férjemnek se neve, se utódai ne maradjanak a földön."

8. Erre a király azt mondta az asszonynak: "Menj haza, majd intézkedem ügyedben!"

9. Ám a Tekoába való asszony így válaszolt a királynak: "A bûn rám és családomra száll, uram és királyom, a király és trónja azonban ártatlan marad!"

10. A király azt mondta rá: "Ha valaki ezzel fenyeget, azt hozd elém, s nem zaklat tovább."

11. (Az asszony) azonban tovább beszélt: "Mondja hát ki a király az Úrnak, Istenének a nevét, hogy a vérbosszút álló ne törjön vesztére és ne pusztítsa el fiamat." Erre így szólt hozzá: "Amint igaz, hogy az Úr él: a fiadnak egy haja szála sem esik le a földre."

12. Ám az asszony folytatta: "Mondhatna szolgálód valamit uramnak, királyomnak?" "Beszélj!" - felelte.

13. Erre az asszony azt mondta: "Hát akkor miért forgatott olyan gondolatokat magában a király az Isten népe ellen, hogy nem engedi hazatérni azt, akit számûzött mert hisz azzal, hogy ilyen ítéletet hozott, saját magát bûnösnek mondta ki.

14. Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyûjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tõle számûzve, akit számûzött.

15. Azért jöttem s mondtam el ezeket uramnak, királyomnak, mert az emberek megijesztettek. Azt mondta magában szolgálód: Beszélek én egyszer a királlyal. Hátha megteszi a király, amit szolgálója mond neki.

16. Mert a királynak gondja lesz rá, hogy megmentse szolgálóját annak az embernek a kezétõl, aki azon van, hogy a fiammal egyetemben kizárjon az Isten örökségébõl.

17. Azt gondolta szogálód: Uram, királyom szava majd megnyugtat. Hiszen uram, királyom olyan, mint az Isten angyala, tudja, mi jó s mi rossz. Az Úr, a te Istened legyen veled!"

18. Most a király vette át a szót, s azt mondta az asszonynak: "Ne tagadj el semmit abból, amit most kérdezek tõled!" "Csak kérdezzen uram, királyom!" - felelte az asszony.

19. Erre a király megkérdezte: "Nem Joáb keze van benne ebben a dologban?" Az asszony azt mondta rá: "Amint igaz, uram, királyom, hogy élsz; lehetetlen attól akár jobbra, akár balra eltérni, amit uram s királyom mond! Igen, szolgád, Joáb adta nekem ezt a megbízatást, õ adta ezeket a szavakat szolgálód szájába.

20. Azért tett így szolgád, Joáb, hogy más színt adjon a dolognak. De hát uram bölcs, akár az Isten angyala, úgyhogy mindent tud, ami csak történik a födön."

21. A király így szólt Joábhoz: "Jól van, megteszem. Menj és hozd vissza a fiatalembert, Absalomot."

22. Erre Joáb földig hajolt, leborult a király elõtt és magasztalta. Azt mondta: "Ma már látja szolgád, hogy tetszésre leltem szemedben, uram és királyom, mert a király teljesítette szolgája kérését."

23. Ezután Joáb felállt, elment Gesurba és visszahozta Absalomot Jeruzsálembe.

24. A király azonban kijelentette: "Menjen a maga házába, s nekem ne kerüljön a szeme elé." Így hát Absalom behúzódott a házába, s nem járulhatott a király színe elé.

25. Egész Izraelben nem volt még egy ember olyan, mint Absalom, akit a szépsége miatt úgy dicsértek volna. A talpától egész a feje búbjáig nem találtak benne semmi hibát.

26. Amikor lenyíratta fejérõl a haját - minden esztendõ végén lenyíratta, mert nehéz volt neki, azért hát le kellett nyíratnia -, a haja 200 sékelt nyomott a királyi mérték szerint.

27. Absalomnak három fia született és egy lánya; ezt Támárnak hívták, és nagyon csinos asszony volt.

28. Két évet töltött Absalom Jeruzsálemben anélkül, hogy a király színe elé kerülhetett volna.

29. Akkor Absalom elhívatta Joábot, hogy elküldje a királyhoz. De az vonakodott tõle, hogy elmenjen. Másodszor is elküldött érte, de nem akart hozzá elmeni.

30. Ezért így szólt szolgájához: "Ismeritek Joáb szántóját az enyém mellett. Árpa van rajta. Menjetek és gyújtsátok fel!" Absalom szolgái felgyújtották a földet.

31. Erre Joáb fogta magát és elment Absalom házába, s megkérdezte tõle: "Miért gyújtották fel szolgáid a földemet?"

32. Absalom így válaszolt Joábnak: "Nézd, elküldtem érted és kértelek: Gyere el, mert el szeretnélek küldeni a királyhoz, hogy kérdezd meg tõle: Voltaképpen miért tértem vissza Gesurból? Jobb volna nekem, ha ott volnék! Mert most már a király színe elé szeretnék kerülni. Ha bûn terhel, hát akkor öljön meg."

33. Joáb tehát elment a királyhoz, és átadta az üzenetet. Erre az hívatta Absalomot. El is ment a királyhoz, az földig hajolt és leborult a király elõtt. A király azonban megölelte Absalomot.





“A sua casa deve ser uma escada para o Céu”. São Padre Pio de Pietrelcina