1. Az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében azt mondta Mózesnek:

2. "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak engedjen át városokat lakóhelyül. A városok körül adjatok legelõket is Lévi fiainak.

3. A városok legyenek az õ lakóhelyük, a legelõk meg jószáguk, nyájaik, s egyáltalán állataik tartására szolgáljanak.

4. Azok a városokhoz tartozó legelõk, amelyeket Lévi fiainak kell adnotok, a város falain kívül ezer könyöknyire legyenek körös-körül.

5. A városon kívül a keleti oldalon 2000 könyöknyit mérjetek, ugyanígy a déli oldalon is 2000 könyöknyit, a nyugati oldalon is 2000 könyöknyit és az északi oldalon is 2000 könyöknyit, úgy, hogy maga a város közepén maradjon. Ez legyen az õ legelõjük a városok körül.

6. A városok közé, amelyeket a levitáknak kell adnotok, (vegyétek be) a hat menedékvárost, hogy oda menekülhessen, aki valakit agyonütött, s csatoljatok hozzájuk még negyvenkét más várost.

7. Azoknak a városoknak a száma tehát, amelyeket át kell engednetek Lévi fiainak, összesen negyvennyolcat tesz ki, a hozzájuk tartozó legelõkkel együtt.

8. Ezeket a városokat Izrael fiainak teljes örökségébõl engeditek át, mégpedig úgy, hogy a nagyobb törzsektõl többet, a kisebb törzsektõl kevesebbet engedtek át; mindegyik (törzs) a neki tulajdonul jutott örökrész arányában engedjen át néhányat városai közül Lévi fiainak."

9. Az Úr azt mondta Mózesnek: "

10. Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha a Jordánon átkelve Kánaán földjére értek,

11. jelöljetek ki magatoknak városokat, hogy menedékül szolgáljanak nektek. Oda menekülhet majd, aki agyonüt valakit, akaratlanul megöl egy embert.

12. Ezek a városok szolgáljanak menedékül a vérbosszút álló elõl, hogy a gyilkost meg ne öljék, mielõtt a közösség elé kerülne ítéletre.

13. A városok, amelyeket át kell adnotok - hat városnak kell nektek menedékül szolgálnia:

14. hármat a Jordánon innen jelöljetek ki, hármat Kánaán földjén, hogy menedéketek legyen.

15. Ezek a városok Izrael fiainak, az idegennek és a körötökben tartózkodónak egyaránt szolgáljanak menedékül, hogy bárki oda menekülhessen, aki nem szándékosan ütött agyon egy embert.

16. Ha vastárggyal sújt rá, úgyhogy belehal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni.

17. Ha egy keze ügyébe esõ, s halálos ütésre alkalmas kõvel úgy dobja meg, hogy meghal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni.

18. És ha egy keze ügyébe esõ, s halálos ütésre alkalmas fatárggyal úgy üti meg, hogy belehal, akkor gyilkos. A gyilkosnak halállal kell bûnhõdnie.

19. A vérbosszút álló ölje meg a gyilkost; ahol eléri, ölje meg.

20. Ha gyûlöletbõl elgáncsolja vagy szándékosan megdobja, úgyhogy meghal,

21. vagy pedig ellenségeskedésbõl úgy sújt rá öklével, hogy belehal, akkor azt, aki ütött, halállal kell büntetni. Mert gyilkos, s a vérbosszút állónak a gyilkost meg kell ölnie, ahol utoléri.

22. Ha azonban csak véletlenül löki meg, ellenséges szándék nélkül, vagy pedig nem szándékosan utána dob valamilyen tárgyat vagy egy követ, amellyel megölhetné,

23. s eltalálja anélkül, hogy látná, úgyhogy az meghal, noha semmiféle ellenségesség nem vezette és semmi rosszat nem akart neki tenni,

24. akkor a közösség ítéljen az embert ölõ, és a vérbosszút álló között a fenti törvények értelmében.

25. A közösség mentse meg azt, aki embert ölt a vérbosszút álló kezétõl. Vigye vissza a közösség menedékvárosába, ahová menekült, hogy ott élhessen a fõpap haláláig, akit szent olajjal kentek föl.

26. Ha azonban az, aki embert ölt, elhagyja menedékvárosa határát, ahová menekült,

27. és a vérbosszút álló menedékvárosa határán kívül ráakad, s a vérbosszút álló megöli azt, aki embert ölt, akkor nem követ el bûnt,

28. mert a fõpap haláláig menedékvárosában kell maradnia, s csak a fõpap halála után térhet vissza az, aki embert ölt, arra a vidékre, ahol a birtoka van.

29. Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékrõl nemzedékre, minden lakóhelyeteken.

30. Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek.

31. A gyilkos életéért, aki méltó a halálra, nem szabad váltságdíjat elfogadnotok, halállal kell büntetni.

32. Azért se fogadjatok el váltságdíjat, aki menedékvárosba menekült, nehogy visszatérjen hazájába, s ott éljen, mielõtt a fõpap meghal.

33. Nem szabad megfertõznötök a földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertõzi a földet. S a földnek a rajta kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét.

34. Tehát ne szennyezzétek be a földet, ahol laktok, mert én is ott élek. Mert én, az Úr, Izrael fiai közt lakom!"





“Se você fala das próprias virtudes para se exibir ou para vã ostentação perde todo o mérito.” São Padre Pio de Pietrelcina