1. Majd ismét fölemeltem a tekintetem, és látomást láttam: Négy kocsi jött elõ két hegy közül. A két hegy ércbõl volt.

2. Az elsõ kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak,

3. a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig [hatalmas] deres lovak.

4. Megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: "Mit jelentenek ezek, Uram?"

5. Az angyal így válaszolt: "Ezek itt a négy égtáj felé tartanak; elõbb az egész föld Urának színe elõtt álltak.

6. A vörös lovak Kelet földje felé tartanak, a fekete lovak Észak földje felé, a fehér lovak Nyugat földje felé, a deres lovak pedig Dél földje felé tartanak."

7. Az igen erõsek pedig mentek, nyugtalanok voltak, türelmetlenek, hogy bejárhassák a földet. Azt mondta nekik: "Menjetek, járjátok be a földet!" Be is járták a földet.

8. Õ pedig odahívott, és azt mondta nekem: "Látod, azok, amelyek észak felé haladnak, azért mennek, hogy Észak földjén lehívják a földre az Úr lelkét.

9. Az Úr a következõ szózatot intézte hozzám:

10. Gyûjtsd össze az ajándékokat a foglyoktól, Heldaitól, Tóbiástól és Jedajától. Azután menj el Jozijának, Szofoniás fiának házába, aki megérkezett Babilonból.

11. Vedd az ezüstöt és az aranyat, készíts egy koronát, és tedd Józsuénak, Jehocadak fiának, a fõpapnak a fejére,

12. s így beszélj hozzá: Ezt mondja a Seregek Ura: Íme a férfi, akinek "Sarj" a neve, mert ahol áll, ott sarjadni fog valami [õ állítja majd helyre az Úr szentélyét.]

13. Õ fogja helyreállítani az Úr szentélyét. Õ fogja viselni a királyi jelvényeket. Trónon fog ülni, és uralkodik. Pap áll majd a jobbján, és békés egyetértés lesz kettõjük között.

14. A korona pedig Heldainak, Tóbiásnak, Jedajának és Jozijának, Szofoniás fiának dicsõséges emlékezetét fogja õrizni az Úr szentélyében.

15. Akkor azután azok, akik távol vannak, eljönnek, és helyreállítják az Úr szentélyét. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok.] Ez mind megvalósul, ha egészen megszívlelitek az Úrnak, Isteneteknek szavát."





“A prática das bem-aventuranças não requer atos de heroísmo, mas a aceitação simples e humilde das várias provações pelas quais a pessoa passa.” São Padre Pio de Pietrelcina