Zsoltárok könyve, 142

2. Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz!

Stihovi vezani uz Zsoltárok könyve, 142:

A 142. zsoltár egy bajban lévő ember ima, aki Istenhez sír segítségért és megszabadulásáért. A zsoltáros egyedül érzi magát és üldözi, de bízik abban, hogy Isten az ő menedéke és adagja az élő földön. Íme öt vers a 142. zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:

Zsoltár 55:6 - "Megdöbbentésem alatt mondtam: Ó! Olyan szárnyakat adtam nekem, mint a galamb! Repülni fog, és menedéket találni." Mint a 142. zsoltár zsoltáros, a Zsoltár szerzője a szorongás idején segítséget kér, és el akarja kerülni az üldözőit.

Zsoltár 143:3-4 - "Mert az ellenség üldözte a lelkemet; ez összetörte az életem a földön; ez sötétségben lakott, mint azok, akik hosszú ideje meghaltak. Bennem a szívem elhagyatott." Ezek a versek leírják azt a fájdalmat és magányt, amelyet a 142. zsoltár zsoltárosában érez az ő szenvedése.

Zsoltár 27:9 - "Ne rejtse el tőlem az arcodat, ne utasítsa el a szolgáját, te, akinek van a segítségem; nem engedsz engem, és nem hagysz el engem, ó üdvösségem istene!" Ez a vers megmutatja a 142. zsoltár zsoltáros bizalmát Isten segítségében, még akkor is, ha elhagyottnak érzi magát.

Zsoltár 31:2-3- "Tartsa be nekem a fülét, gyorsan engedjen meg; légy menedék szikla, egy hatalmas erőd, amely megment. vezess engem. " Ezek a versek hangsúlyozzák a zsoltáros bizalmát Istenben, mint erődjének és a menedékháznak.

Zsoltár 143:11- "A neved kedvéért, Uram, tartsa meg az életemet; az igazságodért vegyen ki a fájdalmat." Ez a vers tükrözi a 142. zsoltár zsoltáros vágyát, hogy Isten megmentse és megélje a nevét.