1. (A karvezetõnek - Korach fiainak éneke oboára.)

2. Isten a menedékünk és az erõnk, nagyszerû támaszunk a szorongattatásban.

3. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak,

4. ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!]

5. A folyam ágai felüdítik Isten városát, õ megszenteli a Fölséges hajlékát.

6. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.

7. A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgõ szózatától rettegés fogta el a földet.

8. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!

9. Gyertek, lássátok, mit mûvel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet,

10. megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tûzben elégeti.

11. Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett.

12. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!





“Menosprezai vossas tentações e não vos demoreis nelas. Imaginai estar na presença de Jesus. O crucificado se lança em vossos braços e mora no vosso coração. Beijai-Lhe a chaga do lado, dizendo: ‘Aqui está minha esperança; a fonte viva da minha felicidade. Seguro-vos, ó Jesus, e não me aparto de vós, até que me tenhais posto a salvo’”. São Padre Pio de Pietrelcina