1. (A karvezetõnek - Korach fiainak zsoltára.)

2. Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg:

3. a közemberek és az elõkelõk, mind a gazdagok és a szegények!

4. A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem.

5. Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet.

6. A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága?

7. Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek.

8. Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat.

9. Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha,

10. hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa.

11. Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják,

12. és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékrõl nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is.

13. Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.

14. Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak.

15. Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni õket, s az igaz szívûek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük.

16. De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz.

17. Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik!

18. Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsõsége nem megy el vele.

19. Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: "Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál",

20. akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak.

21. Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.





“Ouço interiormente uma voz que constantemente me diz: Santifique-se e santifique!” São Padre Pio de Pietrelcina