Talált 10 Eredmények: Isbaal
Saul fia, Isbaal negyvenesztendõs volt, amikor Izrael királya lett és két évig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. (Sámuel II. könyve 2, 10)
Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdõre vonta Abnert: "Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?" (Sámuel II. könyve 3, 7)
Abner nagy haragra gerjedt Isbaal szavai miatt, úgyhogy ezt mondta: "Tán kutyának vagyok a feje? Mind a mai napig jóindulattal voltam atyádnak, Saulnak háza, valamint testvérei és barátai iránt. Nem hagytam, hogy Dávid kezére kerülj. S most szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt? (Sámuel II. könyve 3, 8)
Isbaal egyetlen szót sem válaszolt Abnernak, mert félt tõle. (Sámuel II. könyve 3, 11)
Erre Isbaal elküldött és elhozatta férjétõl, Paltieltõl, Lajis fiától. (Sámuel II. könyve 3, 15)
A Beerotba való Rimmon fiai, Rechab és Baana elindultak és a déli hõség idején Isbaal házába mentek, amikor az éppen déli pihenõt tartott. (Sámuel II. könyve 4, 5)
Amikor beléptek a házba, Isbaal hálóköntösben az ágyán feküdt és aludt. Agyonütötték és fejét vették. Aztán fogták a fejét, és egész éjszaka mentek vele az Arabán át vivõ úton. (Sámuel II. könyve 4, 7)
Isbaal fejét elvitték Hebronba Dávidnak, s így szóltak a királyhoz: "Nézd, ez Isbaalnak a feje, életedre törõ ellenségednek, Saulnak a fiáé. Így ma az Úr bosszút állt uramért és királyomért Saulon és nemzetségén." (Sámuel II. könyve 4, 8)
Ezzel Dávid parancsot adott a legényeinek és azok le is szúrták õket. Aztán levágták a kezüket és lábukat, s Hebron tavánál kiakasztották. Isbaal fejét pedig fogták és eltemették Abner sírboltjában, Hebronban. (Sámuel II. könyve 4, 12)
Ez a nevük azoknak a hõsöknek, akik Dáviddal tartottak: Isbaal, a hachmonita, a három közül az elsõ. Egyszerre nyolcszáz áldozat fölött lendítette meg a lándzsáját. (Sámuel II. könyve 23, 8)