Talált 159 Eredmények: József

  • Ezért József intézõjéhez léptek, a ház bejárata elõtt megszólították, (Teremtés könyve 43, 19)

  • majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal. (Teremtés könyve 43, 24)

  • Õk pedig elõkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni. (Teremtés könyve 43, 25)

  • Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak elõtte. (Teremtés könyve 43, 26)

  • Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belsõ szobába és ott kisírta magát. (Teremtés könyve 43, 30)

  • József azután megparancsolta háza gondnokának: "Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba. (Teremtés könyve 44, 1)

  • Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt." Az úgy tett, ahogy József parancsolta. (Teremtés könyve 44, 2)

  • Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: "Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred õket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat? (Teremtés könyve 44, 4)

  • Amikor Júda és testvérei József házához értek, õ még otthon volt. Leborultak elõtte a földre. (Teremtés könyve 44, 14)

  • József megkérdezte tõlük: "Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?" (Teremtés könyve 44, 15)

  • Ekkor József a körülötte állók elõtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: "Menjetek ki mindnyájan!" Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei elõtt. (Teremtés könyve 45, 1)

  • József így szólt testvéreihez: "József vagyok! Él-e még atyám?" De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepõdtek, ahogy ráismertek. (Teremtés könyve 45, 3)


“De todos os que vierem pedir meu auxílio, nunca perderei nenhum!” São Padre Pio de Pietrelcina