Ámosz könyve, 6

1. Jaj Sionban a gondtalanul élõknek, és Szamaria hegyén a bizakodóknak! Az elsõ nép nemeseinek, akik elé hódolva járul Izrael háza.

2. Menjetek el Kalnéba és lássátok, onnan térjetek be a nagy Hamatba, és menjetek le a filiszteus Gátba! Vajon szebbek-e ennél a két országnál? Nagyobb-e határuk a ti határaitoknál?

3. Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erõszak uralmát!

4. Elefántcsont ágyban alusznak, fekvõhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreibõl.

5. Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak;

6. korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak.

7. Ezért, lám, most a számûzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélõk tobzódása.

8. Megesküdött az Úr, az Isten saját magára - mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gõgjét utálom, palotáit gyûlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom.

9. Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak!

10. Csak kevesen menekülnek meg, hogy a házból kivigyék a csontokat. Így szólnak ahhoz, aki a zugolyban kuporog: "Van veled valaki?" Az így felel: "Senki... Maradj csöndben! Nem szabad kiejteni az Úr nevét!"

11. Mert lám, az Úr parancsot adott, hogy a nagy házat döntsék romba, a kis házat meg zúzzák össze.

12. Vágtáznak-e a lovak a kõsziklákon? Ökrökkel szántják-e a tengert? Miért változtatjátok méregre a jogot, ürömre az igazság gyümölcseit?

13. Lodebárnak örültök és azt mondjátok: "Ugye saját erõnkbõl foglaltuk el Karnajimot?"

14. Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza - mondja az Úr, a Seregek Ura -, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.