Apostolok Cselekedetei, 21

1. Miután elváltunk tõlük, kifutottunk a tengerre, és egyenes irányban haladva Kószba értünk, másnap meg Roduszba és onnét Patarába.

2. Találtunk egy Föníciába menõ hajót, átszálltunk rá, és továbbhajóztunk.

3. Láttuk Ciprust, de bal felõl elkerültük, hogy Szíriába hajózzunk. Tíruszban értünk kikötõbe, itt kellett a hajónak a rakományát kitennie.

4. Megkerestük a tanítványokat, és egy hétig náluk maradtunk. Ezek a Szentlélek sugallatára azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.

5. Amikor ezeknek a napoknak az elmúltával útnak indultunk, mind elkísértek minket feleségestül és gyerekestül egészen a város határáig. A tengerparton letérdeltünk és imádkoztunk.

6. Majd búcsút vettünk egymástól, mi hajóra szálltunk, õk meg hazatértek.

7. Hajóutunk végén Tíruszból Ptolemaiszba mentünk, üdvözöltük a testvéreket, és egy napig ott maradtunk náluk.

8. Másnap folytattuk utunkat, és Cezáreába értünk. Itt betértünk Fülöp evangélistának, a hét közül az egyik diakónusnak a házába, és nála szálltunk meg.

9. Fülöpnek volt négy prófétáló tehetséggel megáldott lánya, akik szüzek voltak.

10. Már eltöltöttünk nála néhány napot, amikor Júdeából egy Agábusz nevû próféta érkezett.

11. Odajött, elvette Pál övét, és összekötözte vele kezét, lábát, s így szólt: "Ezt üzeni a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik majd meg Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak."

12. Ezt hallva arra kértük mi is, az odavalók is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.

13. De Pál így válaszolt: "Miért sírtok és miért okoztok szomorúságot szívemnek? Készen vagyok rá, hogy Jeruzsálemben nemcsak a bilincseket, hanem a halált is elszenvedjem Urunk Jézus ügyéért."

14. Minthogy nem tudtuk lebeszélni, belenyugodtunk. "Teljesedjen az Úr akarata!" - mondtuk.

15. Néhány nap múlva nekikészülõdtünk, és fölmentünk Jeruzsálembe.

16. Velünk tartott egypár cezáreai tanítvány is, ezek elvezettek minket egy régi ciprusi tanítványhoz, Mnázonhoz, hogy nála szálljunk meg.

17. Amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a testvérek örömmel fogadtak minket.

18. Másnap Pál velünk együtt ellátogatott Jakabhoz. A presbiterek is mind egybegyûltek.

19. Üdvözölte õket, aztán sorjában elbeszélte, mi mindent tett az Isten a pogányok között szolgálata által.

20. Azután, hogy meghallgatták, magasztalták az Istent, õhozzá meg így szóltak: "Látod, testvér, hány ezren vannak a zsidók között, akik megtértek, de azért buzgón tartják a törvényt.

21. Felõled viszont azt hallották, hogy arra tanítod a pogányok közt élõ zsidókat, pártoljanak el Mózestõl, azt mondván nekik, hogy ne metéltessék körül a gyerekeket, s ne éljenek a szokások szerint.

22. Mi hát a teendõ? [Összecsõdülnek, mihelyt] tudomást szereznek megérkezésedrõl.

23. Fogadd hát meg tanácsunkat. Van itt nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek.

24. Vedd ezeket magad mellé, végezd el velük a tisztulási szertartást, és fizess értük, hogy megnyíratkozzanak. Így mindenki megtudja, hogy nem igaz, amit felõled híreszteltek, hisz te magad is eleget teszel a törvénynek, és szerinte élsz.

25. Ami pedig a pogányságból megtért hívõket illeti, mi levélben közöltük velük határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértõl, a fojtott állattól és a paráznaságtól."

26. Pál maga mellé vette a férfiakat, elvégezte velük a tisztulási szertartást, aztán másnap bement a templomba, és jelentette, hogy eltelt a megtisztulás ideje, amikor is mindegyikükért be kellett mutatni az áldozatot.

27. Amikor a hét nap már a vége felé járt, az ázsiai zsidók meglátták (Pált) a templomban, s felizgatták a tömeget. Kezet vetettek rá, és elkezdtek kiabálni:

28. "Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az ember mindenütt a nép, a törvény és a szent hely ellen tanít. Még pogányokat is hozott a templomba, és megfertõzte ezt a szent helyet."

29. Mert elõzõleg látták vele a városban az efezusi Trofimuszt, s azt gondolták, hogy a templomba is õt vitte magával.

30. Az egész város felbolydult, összeszaladt az egész nép. Megragadták Pált, kihurcolták a templomból, a kapukat pedig gyorsan bezárták.

31. Már-már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyõrség ezredesének hírül vitték, hogy egész Jeruzsálem fellázadt.

32. Katonákat és tiszteket vett maga mellé, s máris ott termett. Amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.

33. Ekkor odalépett az ezredes, elfogatta és két lánccal megbilincseltette, aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit csinált.

34. A tömegbõl mindenki kiabált. Mivel a lárma miatt nem tudott megállapítani semmi biztosat, parancsot adott, hogy vigyék a várba.

35. A lépcsõkhöz érve vinniük kellett a katonáknak, mert a nép erõszakoskodott.

36. Az egész tömeg utána tódult ugyanis, és ordítozott: "Halál rá!"

37. Már épp be akarták vinni a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: "Szabad valamit mondanom neked?" "Te tudsz görögül? - kérdezte. -

38. Hát nem az az egyiptomi vagy, aki nemrégiben fölkelést szított, és négyezer szikárius férfit kivezetett a pusztába?"

39. "Én zsidó vagyok - felelte Pál -, Tarzuszból származom, a híres kilikiai városnak vagyok a polgára. Kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez."

40. Amikor megadta neki az engedélyt, Pál odaállt a lépcsõre, és kezével intett a népnek. Erre mély csend lett, õ pedig héber nyelven elkezdett beszélni.