Apostolok Cselekedetei, 4

1. Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomõrség parancsnoka és szadduceusok odamentek hozzájuk.

2. Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.

3. Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig õrizetben tartották õket.

4. Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívõk lettek, úgyhogy a férfi hívõk száma mintegy ötezerre növekedett.

5. Másnap összegyûltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók,

6. Annás fõpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a fõpapi nemzetségbõl valók voltak.

7. Elõállították és vallatóra fogták õket: "Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?"

8. Péter a Szentlélektõl eltelve így válaszolt: "Népünk elöljárói és ti vének!

9. Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg,

10. hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az õ nevében áll itt elõttetek egészségesen.

11. Õ az a kõ, amelyet ti, az építõk elvetettetek, mégis szegletkõvé lett.

12. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk."

13. Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték õket, hogy Jézussal voltak,

14. ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani.

15. Kiparancsolták õket a fõtanácsból, és egymás közt

16. tanakodtak: "Mitévõk legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk.

17. De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg õket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében."

18. Ezzel behívták õket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.

19. Péter és János azonban így válaszoltak: "Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten elõtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre?

20. Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk."

21. Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották õket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsõítette az Istent a történtek miatt,

22. hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.

23. Azután, hogy szabadon bocsátották õket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a fõpapok és a vének.

24. Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: - "Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.

25. Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket?

26. A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az õ Fölkentje ellen.

27. Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen,

28. hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod elõre elhatározott.

29. És most, Uram, tekints fenyegetõzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat.

30. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében."

31. Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyûltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.

32. A sok hívõ mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.

33. Az apostolok nagy erõvel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bõségesen részesültek a kegyelemben.

34. Nem akadt köztük szûkölködõ, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta,

35. és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belõle, a szükséghez mérten.

36. József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia,

37. eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette.