1. Igen, az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtõl és Júdától minden támaszt. [Elveszi tõle a kenyeret és a vizet,]

2. a hõst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént;

3. a vezért és a nemes embert, a tanácsadót, a jövendõmondót és a varázsláshoz értõt.

4. "És gyermekeket adok nekik fejedelmül, fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk."

5. Az egyik ember a másik ellen támad a népben, ki-ki az embertársa ellen. A gyermek az öreg ellen háborog, s az alacsony sorsú a magas állású ellen,

6. úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét, atyja házából való rokonát, és azt mondja neki: "Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk, ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá."

7. Ám az így felel majd neki azon a napon: "Nem lehetek én orvosotok, hiszen az én házamban sincs sem kenyér, sem ruha. Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!"

8. Igen, Jeruzsálem romba dõl, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az õ fölségének sértésére.

9. Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik, mert nem is rejtegetik gonoszságukat, maguk idézik elõ romlásukat.

10. Mondjátok nekik: "Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét.

11. De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki."

12. Én népem! Gyermekek zsarnokoskodnak rajta, asszonyok uralkodnak fölötte. Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek, és összekuszálják az utat, amelyen jársz.

13. Az Úr feláll bírói székébõl, feláll, hogy ítélkezzék népén.

14. Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: "Ti legeltétek le a szõlõt és házaitokban szegényektõl rablott holmit rejtegettek.

15. Mi jogon zúzzátok össze népemet, és töritek pozdorjává a szegények arcát?" Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura.

16. Ezt mondja az Úr: Sion leányai felfuvalkodtak, fenn hordják a fejüket, kihívóan tekingetnek, táncolva járnak, s csörgetik lábukon a karikákat.

17. Azért az Úr kopasszá teszi leányainak fejét, és fölfedi meztelenségüket.

18. Azon a napon az Úr mind elveszi, ami ékességül szolgál, a lábkarikákat, homlokpántokat és holdacskákat,

19. a fülbevalókat, karpereceket és fátylakat;

20. a fejdíszeket, láncocskákat és öveket, a szelencéket és amuletteket;

21. a gyûrûket és orrkarikákat,

22. a díszes ruhákat és palástokat, a kendõket és tarsolyokat,

23. a tükröket és gyolcsruhákat, a fõkötõket és vállravetõket.

24. És üszög lesz a balzsam, kötél az öv, a fodorított haj kopaszságra változik, díszes ruhaként szõrzsák szolgál, és homlokra sütött bélyeg lesz a szépség.

25. Férfiaid kard élén vesznek el, és hõseid a harcban.

26. Kapui gyászolnak majd és szomorkodnak, és õ ott ül a porban elhagyottan.





“É loucura fixar o olhar no que rapidamente passa”. São Padre Pio de Pietrelcina