János evangéliuma, 8

1. Jézus kiment az Olajfák hegyére,

2. majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s õ leült és tanította õket.

3. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre,

4. és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelõtt házasságtörésen érték.

5. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?"

6. Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön.

7. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az elsõ követ, aki bûntelen közületek!"

8. Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön,

9. õk meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal.

10. Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?"

11. "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

12. Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

13. A farizeusok vitába szálltak vele: "Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod."

14. Jézus megfelelt nekik: "Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek.

15. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.

16. Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya.

17. Márpedig törvényetek is azt mondja, hogy két embernek a tanúsága érvényes.

18. Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött."

19. Erre megkérdezték tõle: "Hol van az atyád?" "Sem engem nem ismertek, sem Atyámat - felelte Jézus. - Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek."

20. Így beszélt Jézus a kincstár mellett, amikor a templomban tanított. De nem vetett rá kezet senki, mert még nem jött el az õ órája.

21. Egy más alkalommal így beszélt Jézus: "Elmegyek és kerestek, de bûnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek."

22. Erre a zsidók megjegyezték: "Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?"

23. De õ megmagyarázta nekik: "Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülrõl való vagyok, ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok.

24. Azért mondtam nektek, hogy bûnötökben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bûnötökben."

25. Erre megkérdezték tõle: "De hát ki vagy te?" "A kezdet, amint már mondtam nektek - mondta Jézus feleletül. -

26. Sokat mondhatnék még rólatok ítéletképpen, mert az, aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tõle hallottam."

27. Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik,

28. Jézus mégis folytatta: "Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított.

29. Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van."

30. E szavaira sokan hittek benne.

31. Jézus a benne hívõ zsidókhoz fordult: "Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek,

32. megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."

33. "Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?"

34. Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bûnt követ el.

35. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad.

36. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

37. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam.

38. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok."

39. Erre közbevágtak: "A mi atyánk Ábrahám!" Jézus így folytatta: "Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett.

40. De ti az életemre törtök, bár az Istentõl hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette.

41. Azt teszitek, amit atyátok tett." De tovább erõsködtek: "Nem házasságtörésbõl születtünk, egy atyánk van, az Isten."

42. Jézus ezt válaszolta: "Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentõl való vagyok, tõle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem õ küldött.

43. Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.

44. A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

45. Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek.

46. Ki vádolhat bûnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem?

47. Aki az Istentõl való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentõl valók."

48. A zsidók erre rátámadtak: "Hát nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtõl megszállottnak mondunk?"

49. "Nem vagyok ördögtõl megszállott - felelte Jézus -, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek,

50. noha nem keresem a magam dicsõségét, hisz van, aki keresse és ítéletet mondjon.

51. Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre."

52. A zsidók közbevágtak: "Most aztán igazán meggyõzõdtünk róla, hogy ördögtõl megszállott vagy! Ábrahám is, a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre.

53. Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz õ meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?"

54. Jézus így válaszolt: "Ha én dicsõíteném meg magam, mit sem érne a dicsõségem. Atyám dicsõít meg, akirõl azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek,

55. de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását.

56. Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki."

57. A zsidók felháborodtak: "Ötvenesztendõs sem vagy, s láttad Ábrahámot?"

58. Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok."

59. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltûnt elõlük, és elhagyta a templomot.