1. Ezt mondta nekem az Úr: Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem szívlelném ezt a népet. Ûzd el õket színem elõl, el velük!

2. És ha azt kérdik tõled: "Hová menjünk?" - ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr: Akit halálra szántam, az meghal; akit kardélre szántam, kard élén hullik el; akit éhhalálra szántam, éhhalált hal; és akit fogságra szántam, fogságba kerül.

3. Négyféleképpen sújtok le rájuk - mondja az Úr: karddal, hogy megölje õket; kutyákkal, hogy széttépjék õket; az ég madaraival és a mezõ vadjaival, hogy felfalják és elpusztítsák õket.

4. Iszonyattá teszem õket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt.

5. Ugyan ki szán meg téged, Jeruzsálem, és ki vigasztal meg? Ki áll meg az úton, hogy megkérdezze: Hogy megy a sorod?

6. Te magad vetettél el - mondja az Úr -, hátat fordítottál nekem! Ezért nyújtottam ki kezemet elpusztításodra, belefáradtam, hogy mindig csak könyörüljek.

7. Szórólapáttal kiszórtam õket az ország kapuin át. Megfosztom gyermekeitõl népemet, lesújtok rájuk, mert nem akarják elhagyni gonosz útjaikat.

8. Özvegyeik számosabbak, mint a tenger fövenye; az ifjú harcosok anyjára rászabadítom a pusztítót déli idõben, szorongást és rettegést hozok rájuk, váratlanul.

9. Még aki hét fiút szült, az is ellankad, és kileheli lelkét. Még nappal van, de az õ napja már lehanyatlik, szégyen és csúfság lesz az osztályrésze. És akik még megmaradnak közülük, azokat is kiszolgáltatom ellenségeik kardjának - ezt mondja az Úr.

10. Jaj nekem, anyám, miért is szültél? Hogy a perlekedés és ellentmondás embere legyek az egész ország számára? Nem vagyok hitelezõ, nekem sem kölcsönzött senki, mégis mindenki átkoz.

11. Hát nem tettem meg mindent, Uram, a szolgálatodban? És nem jártam közben nálad még ellenségeimért is, szorongatásuk és nyomorúságuk idején?

12. Eltörheti-e az ember a vasat, az északi vasat és a rezet?

13. "Gazdagságodat és kincseidet prédára bocsátom, ingyen. Így fizetek meg minden bûnödért egész országodban.

14. Ellenségeid rabszolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem is ismersz. Mert haragom fellángolt, mint a tûz, és égni fog fölöttetek."

15. Te tudod, hogy így tettem. Emlékezz meg rólam, Uram és nézz le rám; állj bosszút értem üldözõimen! Késleltesd haragodat, s ne engedd, hogy elsodorjon; vedd tekintetbe, hogy érted szenvedek gyalázatot.

16. Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem õket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek. Mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!

17. Nem leltem benne örömöm, hogy a vigadozók körében üljek; súlyos kezed terhe alatt egyedül ültem, mert méltatlankodással töltöttél el.

18. Miért nem szûnik meg fájdalmam, és a sebem miért nem akar meggyógyulni? Bizony olyan lettél számomra, mint a csalóka patak, amelynek vizére nem lehet számítani.

19. Erre így válaszolt az Úr: Ha visszatérsz hozzám, visszafogadlak szolgálatomba; és ha csak nemes dolgokról szólsz, mellõzve mind, ami megvetni való, akkor mintegy szájammá teszlek. Nekik kell hozzád térniük, te ne térj hozzájuk!

20. Erõs ércfallá teszlek ez elõtt a nép elõtt. Harcolni fognak ellened, de nem gyõznek le, mert veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak, - mondja az Úr.

21. Kiszabadítalak a gonosztevõk kezébõl, és kimentelek a hatalmasok markából.





“Ouço interiormente uma voz que constantemente me diz: Santifique-se e santifique!” São Padre Pio de Pietrelcina