1. Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt.

2. A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz:

3. Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és õ meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és õ meghallotta hangomat.

4. A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem.

5. Így szóltam: Elvetettél színed elõl. Bárcsak meglátnám még szent templomodat!

6. A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet

7. a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idõk népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem!

8. Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba.

9. Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól.

10. Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás.

11. Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.





“Nunca vá se deitar sem antes examinar a sua consciência sobre o dia que passou. Enderece todos os seus pensamentos a Deus, consagre-lhe todo o seu ser e também todos os seus irmãos. Ofereça à glória de Deus o repouso que você vai iniciar e não esqueça do seu Anjo da Guarda que está sempre com você.” São Padre Pio de Pietrelcina