Királyok II. könyve, 7

12. A király éjszaka fölkelt és így szólt szolgáihoz: "Megmondom én nektek, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhínségben szenvedünk. Ezért kivonultak a táborból, hogy a határban elrejtõzzenek. Közben így gondolkodnak: Ha kijönnek a városból, élve elfogjuk õket és behatolunk a városba."

Kapcsolódó versek Királyok II. könyve, 7:

2 Kings 7 foglalkozik Samaria felszabadulásával az éhségből, amelyet a szíriaiak isteni beavatkozás révén vezettek be. A fejezet Elisha próféta próféciájával kezdődik, hogy a városban nagy mennyiségű étel lesz. Ez az a félelem révén történik, amelyet Isten a szíriaiakra kényszerít, akik elhagyják a készletüket és elmenekülnek. Négy lepr, a városból kizárva, megtalálja a szíriaiak által hagyott kincset, és megosztja a hírt a szamaritánusokkal, akik végre élvezik a bőséget. Az alábbiakban öt vers található a 2 Kings 7 témájához kapcsolódó témákhoz.

Zsoltár 33:18: "De az Úr szeme azokra néz, akik félnek tőle, azok felett, akik várják az irgalmát." Elisa próféta bízik Isten beavatkozásában, hogy megmentse a szamária népét az éhségtől, és ezt a bizalmat megerősíti az a bizonyosság, hogy Isten tisztában van azokkal, akik félnek tőle, és várják az irgalmát.

Példabeszédek 21:1: "A király szíve olyan, mint az Úr kezébe tartozó vízfolyások; bárhová hajlik." Az isteni beavatkozás Szamaria helyzetében Isten hatalmának és szuverenitásának demonstrációja, amely képes befolyásolni még a külföldi nemzetek uralkodóit is, hogy teljesítsék céljaikat.

Ézsaiás 33:6: "És stabilitás lesz a korodban, az üdvösség, a bölcsesség és a tudás bősége; és az Úr félelme lesz a kincsed." Az a bőség, amely a szíriaiak menekülése után Samaria -ba érkezik, Isten jóságának és gondozásának jele az embereinek, akik élvezhetik a stabilitást és az üdvösséget.

Jeremiah 51:10: "Az Úr megvilágította az igazságunkat; gyere és nyilatkozzon Sionban az Úr, a mi Istenünk munkájává." A szíriaiak által a lepers által hagyott kincs felfedezése Isten munkájának bizonysága, hogy megszabadítsa népét az éhségtől és az elnyomástól.

János 6:35: "Jézus azt mondta nekik, én vagyok az élet kenyere; aki hozzám jön, nem lesz éhes, és aki hisz bennem, soha nem lesz szomjúság." Az isteni beavatkozás Szamariaban mindenkor Isten szeretetének és gondozásának előfeltétele, Jézus személyében, az élet kenyérjében, amely kielégíti az összes szellemi és fizikai igényt.