Korintusiaknak írt II. levél, 9
1. A szenteknek való gyûjtésrõl fölösleges többet írnom.
2. Hiszen ismerem készséges szíveteket, és dicsérlek is benneteket a macedónoknak. Tavaly óta Achája is készen áll rá, és buzgóságotok sokakat föllelkesített.
3. Mégis elküldtem a testvéreket, hogy a dicséret, amelyben benneteket részesítettem, e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem amint mondtam, készen álljatok.
4. Különben ha macedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben és ti még inkább.
5. Ezért tartottam szükségesnek, hogy felszólítsam a testvéreket, menjenek elõre el hozzátok, és gyûjtsék össze a megígért adományt. Minden legyen készen, hogy a bõ áldás, ne a szûk alamizsna képét mutassa.
6. Azt mondom ugyanis: Aki szûken vet, szûken is arat; s aki bõven vet, bõven arat.
7. Mindenki elhatározásának megfelelõen adjon, ne kelletlenül vagy kényszerûségbõl, mert Isten a jókedvû adakozót szereti.
8. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bõven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bõven ellátva készen legyetek minden jótettre.
9. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.
10. Aki pedig magot ad a magvetõnek és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét,
11. hogy mindig gazdagon teljék nektek mindenféle adakozásra. Ez a mi közvetítésünkkel másokból hálát vált ki Isten iránt.
12. Mert, ha ebbe a szent szolgálatba bekapcsolódunk, azzal nemcsak a szentek szükségletét elégítjük ki, hanem Isten iránt is õszinte hálára indítunk.
13. Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bõkezûségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget.
14. Imádkoznak is majd értetek, és vágyódnak utánatok abban a tudatban, hogy Isten kegyelme bõségesen kiáradt rátok.
15. Hála legyen Istennek, kimondhatatlan ajándékáért!