1. Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: "Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait."

2. Erre így szólt hozzájuk: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod.

3. Add meg a szükséges kenyerünket minden nap.

4. Bocsásd meg a bûneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétõnek. És ne vigy minket kísértésbe."

5. Aztán így folytatta: "Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret,

6. útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki.

7. De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked.

8. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.

9. Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.

10. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.

11. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki?

12. Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki?

13. Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tõle."

14. Egy alkalommal kiûzött egy néma gonosz lelket. Amikor a gonosz lélek kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott.

15. De néhányan így vélekedtek: "Beelzebullal, a gonosz lelkek fejedelmével ûzi ki a gonosz lelkeket."

16. Mások próbára akarták tenni, ezért égi jelt követeltek tõle.

17. De õ átlátott rajtuk, azért ezt mondta nekik: "Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.

18. Ha tehát a sátán meghasonlott volna magával, hogy állhatna fenn az országa? Azt mondjátok, hogy Beelzebul segítségével ûzöm ki a gonosz lelkeket.

19. Ám, ha én Beelzebul segítségével ûzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével ûzik ki õket? Ezért õk lesznek bíráitok.

20. De ha én az Isten ujjával ûzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa.

21. Amikor az erõs ember fegyveresen õrzi házát, biztonságban van vagyona.

22. De ha egy erõsebb megtámadja és legyõzi, akkor elveszi fegyverét, amiben bízott, és a zsákmányt szétosztja.

23. Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyûjt velem, az szétszór.

24. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. -

25. Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja.

26. Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint elõbb volt."

27. Még beszélt, amikor egy asszony a tömegbõl felkiáltott: "Boldog a méh, amely kihordott, és az emlõ, amelyet szoptál!"

28. De õ ezt mondta: "Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!"

29. Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.

30. Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek.

31. Dél királynõje feltámad majd az ítéletkor e nemzedék tagjaival együtt, és elítéli õket. Mert eljött a föld szélérõl, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van Salamonnál.

32. A ninivei férfiak feltámadnak majd az ítéletkor e nemzedékkel együtt, és elítélik, mert õk bûnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van Jónásnál.

33. Senki sem gyújt világot, hogy eltakarja vagy a véka alá rejtse. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát.

34. A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét.

35. Vigyázz hát, nehogy sötétség legyen benned a világosság.

36. Ha tested csupa világosság és nincs benne semmi sötétség, olyan világos lesz egészében, mintha a villám fénye világította volna meg."

37. Alighogy befejezte a beszédét, egy farizeus meghívta lakomára magához. El is ment, és asztalhoz ült.

38. Amikor a farizeus látta, hogy mielõtt evett, nem mosta meg a kezét, megütközött.

39. Az Úr azonban így szólt hozzá: "Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal.

40. Balgák! Nem az alkotta a külsõt is, aki a belsõt alkotta?

41. Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen.

42. De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, rutából és az összes kerti veteménybõl, de semmibe veszitek az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.

43. Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a fõhelyeket a zsinagógában és a köszöntéseket a piacon.

44. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük járnak s nem is sejtik."

45. Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol"

46. De õ így válaszolt: "Jaj nektek, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet.

47. Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, noha atyáitok megölték õket.

48. Tanúsítjátok, hogy helyeslitek atyáitok tetteit, mert megölték õket, ti meg síremléket emeltek nekik.

49. Azért mondja az Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök nekik, de közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek. -

50. E nemzedéknek számot kell majd adnia minden próféta vérérõl, amelyet a világ kezdetétõl,

51. Ábel vérétõl egészen az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.

52. Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok."

53. Amikor kiment onnan, az írástudók és farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdéseket intéztek hozzá, és össze-vissza faggatták.

54. Közben alattomban figyelték, hogy ellessenek valamit, aminek alapján vádat emelhetnek ellene.





“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina