Márk evangéliuma, 7
1. Egy alkalommal köré gyûltek a farizeusok néhány Jeruzsálembõl való írástudóval együtt.
2. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.
3. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz.
4. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
5. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik tanítványaid az õsök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?"
6. Ezt a választ adta nekik: "Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tõlem.
7. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.
8. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok."
9. Majd így folytatta: "Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére."
10. Mózes azt mondta: "Tiszteld apádat és anyádat" és: "Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon." Ti viszont ezt mondjátok:
11. Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek,
12. már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért.
13. Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek."
14. Ismét magához szólította a népet. "Hallgassatok rám mindnyájan - mondta -, és értsétek meg:
15. Kívülrõl semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belõle származik, az teszi az embert tisztátalanná.
16. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!"
17. Amikor a tömeg elõl bement a házba, tanítványai megkérdezték tõle, mi a példabeszéd értelme.
18. Így felelt nekik: "Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülrõl kerül be az emberbe, nem szennyezheti be,
19. mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreesõ helyre kerül?" Ezzel tisztának minõsített minden ételt.
20. De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberbõl, az teszi tisztátalanná az embert.
21. Mert belülrõl, az ember szívébõl származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,
22. házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
23. Ez a sok rossz mind belülrõl származik, és tisztátalanná teszi az embert.
24. Ezután elindult és Tírusz és Szidon környékére ment. Itt betért egy házba, és nem akarta, hogy tudjanak róla. De nem maradhatott rejtekben.
25. Egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, hallott felõle, odasietett hozzá és a lába elé borult.
26. Az asszony görög volt, szírföníciai származású. Kérte, hogy ûzze ki a lányából a gonosz lelket.
27. Ezt mondta neki: "Hadd jól- lakni elõbb a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektõl a kenyeret, és a kiskutyának dobni."
28. De az így felelt: "Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak."
29. Erre így szólt hozzá: "Ezekért a szavakért menj, a gonosz lélek elhagyta lányodat."
30. Amikor hazaért, lányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
31. Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidonon át a Galileai tóhoz ment, Dekapolisz határába.
32. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélõ süketet, és kérték, tegye rá a kezét.
33. Külön hívta a tömegbõl, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét,
34. föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: "Effata, azaz nyílj meg!"
35. Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetõen beszélt.
36. Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették.
37. Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: "Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélõképességüket."