1. Engedd, hogy áldjalak, Uram és Királyom, hogy magasztaljalak, üdvömnek Istene. Háladalt szeretnék zengeni nevednek.

2. Mert segítõm és oltalmazóm lettél, s megóvtad testemet az enyészettõl, megoltalmaztál a gonosz nyelv tõrétõl, a hazugságot kitalálók ajkától; azokkal szemben, akik ellenem támadnak, oltalmazóm lettél és megmentettél,

3. nagy irgalmasságod szerint és neved dicsõsége szerint, az engem elnyelni készülõk torkától, azok kezétõl, akik életemre törtek, a sok szorongatástól, amely rámszakadt,

4. a fojtogató lángtól, amely körülvett, a tûztõl, amelyet nem én szítottam,

5. az alvilág ölének mélyétõl, a hitvány ajkaktól és a hazug szótól,

6. a király elõtt a gonosz nyelv rágalmától. Mivel már közel voltam a halálhoz, életem leszállt a Seol kapuihoz.

7. Bárhova fordultam, nem akadt gyámolom, támaszt kerestem, de seholsem találtam.

8. Ekkor irgalmadra gondoltam, én Uram, és öröktõl fogva végbevitt tetteidre. Mert segítesz azokon, akik benned bíznak, és megmented õket ellenségeiktõl.

9. Ezért fölemeltem hangomat a földrõl, és esdekeltem, hogy ments meg a haláltól.

10. Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: "Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak."

11. Ekkor imádságom meghallgatást talált, megmentettél az elpusztulástól, s a nehéz idõkbõl kiszabadítottál.

12. Ezért magasztallak és áldalak téged, és zengem az Úr nevének dicséretét.

13. Kisfiú koromban, mielõtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban.

14. A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána.

15. Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedõ szõlõ. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem.

16. Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem.

17. A segítségével elõbbre jutottam, áldom, aki nekem bölcsességet adott.

18. Elhatároztam, hogy (jól) be is gyakorlom, buzgón törekedtem a jóra és nem is csalódtam.

19. Keményen küszködött érte a szívem, s azon voltam, hogy tartsam a törvényt. Magasba emeltem kezemet és tudatlanságom miatt panaszkodtam.

20. Rászántam lelkemet, és meg is leltem (a bölcsességet) tisztán. A szívemet kezdettõl felé fordítottam, így nem leszek én sem soha elhagyatott.

21. Izzott egész bensõm, hogy megtalálhassam, ezért el is nyertem értékes kincs gyanánt.

22. Nyelvemet az Úrtól jutalomként kaptam, azért most vele adok hálát neki.

23. Gyertek hozzám, akik tudatlanok vagytok, foglaljatok helyet az iskolámban.

24. Meddig akartok még ezt-azt nélkülözni, meddig maradjon még szomjas a lelketek?

25. Megnyitom a számat, és beszélni kezdek, s vagyont szerezhettek magatoknak ingyen.

26. Hajtsátok nyakatok az igája alá, intelmét a lelketek fogadja magába, hisz közel van azokhoz, akik õt keresik.

27. Láthatjátok a saját szemetekkel, hogy milyen keveset fáradtam, mégis milyen nagy nyugalmat találtam.

28. Vegyetek tanítást sok-sok ezüstön, és aranyat kaptok érte bõségesen.

29. Örüljön szívetek az Úr irgalmának, az õ dícséretét sose szégyelljétek.

30. Ha korán elkészültök mûveitekkel, megadja jutalmát a maga idejében. (Aláírás:) Jézusnak, Sirák fiának bölcsessége.





“O Senhor nos dá tantas graças e nós pensamos que tocamos o céu com um dedo. Não sabemos, no entanto, que para crescer precisamos de pão duro, das cruzes, das humilhações, das provações e das contradições.” São Padre Pio de Pietrelcina