1. Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra,

2. Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetõihez és így szóltak:

3. "Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon,

4. az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak."

5. Majd folytatták: "Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!"

6. Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: "Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni?

7. Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki?

8. Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából elõre küldtem õket az országot szemügyre venni!

9. Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik.

10. De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: "

11. Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtõl fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hûségesen,

12. kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel õk egészen hûségesek voltak.

13. Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult.

14. S lám, most ti - a gonoszok ivadékai - atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen.

15. Ha elfordultok tõle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek."

16. Mózeshez fordultak és folytatták: "Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak

17. De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük õket, csupán családjaink maradnak a megerõsített városokban (védve) az ország lakói elõl.

18. Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét.

19. Sõt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen."

20. Mózes ezt válaszolta nekik: "Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe elõtt a harcra,

21. s mind átmentek - harcra készen - a Jordánon túlra az Úr színe elõtt, amíg õ ki nem ûzi minden ellenségét maga elõtt,

22. akkor legyetek az Úr és Izrael színe elõtt mentesek (minden további kötelezettségtõl), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe elõtt.

23. Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bûneitekért!

24. Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!"

25. Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: "Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz.

26. Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban,

27. szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe elõtt, ahogy te, urunk, elrendelted."

28. Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek.

29. Ezt mondta nekik Mózes: "Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe elõtt a Jordánon túlra és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét.

30. Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt."

31. Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: "Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak!

32. Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe elõtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!"

33. Erre Mózes nekik adta - Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének - az amoriták királyának Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét, s a környékbeli városokat is.

34. Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert,

35. Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát,

36. Bet-Nimrát és Bet-Harant erõs várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek).

37. Ruben fiai Hesbont, Elealet, Kirjatajimot,

38. Nebót (más néven) Baal-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak.

39. Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elûzték az ott lakó amoritákat.

40. Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett.

41. Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte õket Jair sátorfalvainak.

42. Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzátartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevérõl Nobachnak.





“É sempre necessário ir para a frente, nunca para trás, na vida espiritual. O barco que pára em vez de ir adiante é empurrado para trás pelo vento.” São Padre Pio de Pietrelcina