Fondare 58 Risultati per: Dávidot

  • Obed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávidot. (Rut könyve 4, 22)

  • Erre fogta az olajosszarut és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke, Sámuel meg útra kelt és elment Rámába. (Sámuel I. könyve 16, 13)

  • Erre Saul követeket küldött Izájhoz ezzel az üzenettel: "Küldd el hozzám fiadat, Dávidot, [aki a nyájat õrzi]." (Sámuel I. könyve 16, 19)

  • Amikor azonban fölnézett és meglátta Dávidot, semmibe vette, mert még fiatal volt, szép külsejû vörös ifjú. (Sámuel I. könyve 17, 42)

  • A filiszteus megszólította Dávidot: "Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz ellenem?" És a filiszteus átkozta Dávidot, isteneit emlegetve. (Sámuel I. könyve 17, 43)

  • Ezért ettõl a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot. (Sámuel I. könyve 18, 9)

  • Saul meglendítette a lándzsáját, és azt mondta magában: "Odaszegezem Dávidot a falhoz." De Dávid kétszer is kitért elõle. (Sámuel I. könyve 18, 11)

  • De egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert mindig õ haladt élükön. (Sámuel I. könyve 18, 16)

  • Saul elmondta a fiának, Jonatánnak és a tisztjeinek, hogy meg szándékozik ölni Dávidot. Saul fia, Jonatán azonban nagyon szerette Dávidot. (Sámuel I. könyve 19, 1)

  • Kockáztatta életét és legyõzte a filiszteust. Így nagy gyõzelmet szerzett az Úr egész Izraelnek. Magad is láttad és örültél neki. Miért szennyezed hát be magad ártatlan vérrel, és ölöd meg Dávidot minden ok nélkül?" (Sámuel I. könyve 19, 5)

  • Erre Jonatán hívta Dávidot és elmondta neki a dolgot. Aztán odavezette Saulhoz és Dávid továbbra is szolgálta, mint azelõtt. (Sámuel I. könyve 19, 7)

  • Saul megkísérelte, hogy Dávidot lándzsájával a falhoz szegezze, de Dávid kitért Saul támadása elõl, úgyhogy a lándzsa a falba fúródott. Erre Dávid elmenekült és mentette az életét. Még akkor éjszaka (Sámuel I. könyve 19, 10)


“O temor e a confiança devem dar as mãos e proceder como irmãos. Se nos damos conta de que temos muito temor devemos recorrer à confiança. Se confiamos excessivamente devemos ter um pouco de temor”. São Padre Pio de Pietrelcina