Fondare 2134 Risultati per: Isten

  • Ezt válaszolta: "Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament. (Teremtés könyve 18, 33)

  • mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten elõtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el õket." (Teremtés könyve 19, 13)

  • Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: "Rajta, költözzetek el errõl a helyrõl, mert Isten elpusztítja a várost." De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik. (Teremtés könyve 19, 14)

  • Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták õt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta õket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el õket. (Teremtés könyve 19, 16)

  • Akkor Isten kén- és tûzesõt bocsátott az égbõl Szodomára és Gomorrára. (Teremtés könyve 19, 24)

  • Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe elõtt állt, (Teremtés könyve 19, 27)

  • Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: "Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert õ feleség." (Teremtés könyve 20, 3)

  • Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: "Én is tudom, hogy szíved egyszerûségében tetted. Magam õriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj. (Teremtés könyve 20, 6)

  • Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám." (Teremtés könyve 20, 13)

  • Ábrahám pedig könyörgött Istenhez, és Isten meggyógyította Abimeleket, a feleségét és szolgálóit, úgy hogy azok (újra) gyermeket szültek. (Teremtés könyve 20, 17)

  • Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az idõben, amelyrõl Isten beszélt. (Teremtés könyve 21, 2)

  • Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta. (Teremtés könyve 21, 4)


“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina